Ejnye, hogy is kezdjem ezt a hírt…
Kezdhetném úgy is, hogy:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol pár ember, aki még hitt a jóban és a szépben. És abban, hogy a m?vészetért, kultúráért érdemes, és kell is tenni valamit, amit annyian vágynak még… Nézni, olvasni a szépet!
Levelet kaptam októberben Báder Judittól – a Toronyban, és barátai Uciként ismerik jobban.
„[…] Pécsett, ahol élek barátaimmal, alakítottam egy egyesületet: KUPÉ Közhasznú Egyesület, aminek gerincét egy m?vészetekkel és kultúrával foglakozó folyóirat képezi majd. Jöv?re kulturális f?város leszünk, és nincs egy ilyen minden m?vészeti ágat átfogó újságunk, csak programfüzetek, inci-finci cikkekkel. Célunk a nem csak “befutott”, ismert emberek bemutatása, hanem a kezd? tehetségek felkarolása, a fogyatékkal él? alkotók megjelentetése.
Kiállítások, rendezvények szervezése. […]”
És most itt tartom kezemben a megjelent kiadványt.
Hogy is írjam le, hogy milyen? Látszik rajta, érzik bel?le, hogy sokan, nem kevés munkát fektettek e szépségbe, elismerés illeti ?ket!
Szeretek olvasni. De ha választhatok, hogy egy jegyzetként lekörmölt jó írást, vagy igényesen megválasztott bet?kkel, különlegesen elhelyezett képekkel illusztráltat olvassak-e el, bizony az utóbbit veszem el?ször kezembe. És másodszor is…
Nos, a KUPÉ is ez utóbbiak közé tartozik. A sok jó ötvöz?dik benne a még több szépséggel.
Versek és prózák mellett olvashatunk tudományos sorozatot a M?vészet jelrendszerér?l, vagy Bert Hellingerr?l. A gasztronómiai oldal sikerességére gyomrunk korgása bizonyság.
És a képek! Azokról csak szuperlatívuszokban tudnék mesélni. Pedig azt mutatják meg, amit mindannyian észrevehetünk, ha nem csak nézünk, de látunk is.
Uci, mint f?szerkeszt?, mint író ember is, kiváló munkát végzett.
Kritikus szemmel nézem, mi is az, amit esetleg változtatnék, ha én lehetnék az, aki nem vagyok…
De olyan igényesen megválasztott, csudaszép bet?k mosolyognak bel?le rám, és annyi szeretettel készített fotóban, érdekes cikkben, írásban gyönyörködhetek, hogy újra és újra el kell olvasnom, az elejét?l a végéig.
Hogy is kezd?dik…
„A KUPÉ egy olyan hely ahol
találkoznak m?vészek,
alkotók, emberek.
Megismerik egymás
Gondolatait, munkáit.
A KUPÉ befogadó,
Elfogadó.
Olyan, amilyenné
A világnak kellene
Válnia.”
Egy oldal, ami nagyon a szívemhez n?tt két nap alatt a lapból…
AZ ? SZEMÜKBEN
Ez az oldal az apróbbak, s a nagyobbak részére fenntartott hely.
Ide várják sok szeretettel alkotásaikat: legyen az vers, mese, rajz, vagy festmény. Szerkeszt?i elbírálás után, akár már a jöv? hónapban is lehet?séget kapnak a megjelenésre.
A most megjelent számban Ivanova Liliánát ismerhetjük meg.
„1992. április 27.-én születtem Pécsett. Down szindrómás vagyok.
Az Éltes Mátyás Iskolaközpontban végeztem általános iskolai tanulmányaimat jó eredménnyel.
Jelenleg a Pécsváradi Speciális Szakiskolába járok.
Verseket négy éve kezdtem el írni, melyek közül több megjelent az Éltess Képes cím? iskolaújságban.
A 2008-as Szárnypróbálgatások cím? pályakezd?k országos antológiájába három m?vem került be.
A versíráson kívül nagyon szeretem a színjátszást is.”
Ivanova Liliána
DECEMBER
Eljött a hideg december,
Korábban száll le az éj
fátyla.
Reggel csupa jégvirág az ablakod,
minden nyirkos és hideg.
A hótakaró beborítja a nagyvilágot.
Nagyon hideg és nyirkos a téli táj.
A hangulatos ünnepek meg eljönnek.
CSAK SZERELEM
A szerelem édes bimbaját,
virággá érleli.
Csókomat szívedbe égetem.
Szerelem volt els? látásra.
Csak szerelem és semmi más.
Ez a szenvedély teljesen levett
a lábamról.
ÉG? GYERTYA
Fellobant a láng.
Egy csepp viasz lecseppent
a kasmír takaróra.
Mint pecsét, otthagyta nyomát.
S megint fellobbant a láng a gyertyán.
„Nyitott szemmel, szívvel és lélekkel járni Pécsett, egyéb városokban, falvainkban, az országban vagy azon is túl. Megmutatni, láttatni a köztünk él? m?vészek, alkotó emberek munkáját, értékeit. Becsülni a m?vészet szubjektivitását, divattól, vallástól, politikától mentesen. ?rizni a hagyományt, a m?emlékeinket, a történelmünket, de közben haladni el?re. Lehet?séget, segítséget nyújtani a hátránnyal indulóknak, legyen az akár testi, szellemi, etnikai, szociális vagy földrajzi nehézség. Hittel küzdeni azért, hogy a könyvek, egy festmény, vagy egy fotó, a táncos a színpadon, a szobrászat, a hársfa az udvaron, az ablakban sütkérez? macska, folyóink, természeti, építészeti környezetünk mind – mind segít?ink. Segít?ink, hogy megtaláljuk helyünket a világban, otthon legyünk. Boldogan.”
Báder Judit
Jelenlegi, és nem régen elment Toronylakók írásai is szerepelnek a lapban: Báder Judit, Hortolányi Gábor, Thököly Vajk, Vágai Mária, és szerény személyem.
Remélem, a tízéves születésnapról is én írhatok majd.
Itt, és Nektek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
