Üres vagyok, sz?kül? alagút, ma is csak átmen? forgalom van. Szemembe réved, majd megcsal a múlt, gerendák törnek ívelt alakomban. Testem negatívját nyirkos pára lengi be, s kiszorít minden leveg?t, szájamat gyöngéden gyilkos hála zárja le, mint néma csend a temet?t. Falamon film pereg, pereg tovább, s vetéli, zúdítja tótágast állva világra önnön létének nyomát. Nem maradt más. Kint a tiltó tábla.
Mállik a vérz? plafon, s roskatag ordítanak sötétben rom-falak.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.17. @ 13:00 :: Boros Károly
- Kedves Tagunk, az Email címed érvénytelen! -
"az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Semmi tér, csak idő van;
mindenki siet,
birtokol, nyilatkozik,
temet, nemz és szűl
- semmi nincs, csak történik
az én poklomban"
/Fodor Ákos/