Rohanó világban élsz,
s ha egy percnyi csöndet kérsz,
itt elveszett életed,
amit szeretnél, nem élheted.
Másokért dolgozol naphosszat,
a kisemmizettség úgy bosszant,
és te hagyod, hogy megtegyék,
a szabadságodat elvegyék.
Riadtan nézed a tükrödet,
az arcod is egyre ny?gösebb,
vijjog lelked mélyér?l sasod,
mert szabadságod másoknak adod.
Mit ér e világ, hol az ifjúság
fásultan élve hord rabigát?
Nincs felmentés ne ez legyen sorsa.
Ha pénzed kevés, dolgozz rabszolga!
Éjszaka éled a nappalodat,
hogy dédelgethesd vágyaidat.
Másnap hajnalban órádra ébredsz fel,
félig csukott szemmel alva indulsz el.
Hol van az igazi ÉN-ed?
Megint csak magadat kérded.
Az otthonod már csak fekhelyed,
hová fáradt testedet temeted.
Mikor lesz itt a rabságod vége?
A temet?ben földalól kinézve?
Melletted pajzsod, vérted,
te halott vagy. Lejárt az élet…
———————————————–
újra egy „életigazságosos” 🙁 összefogottabban írj, s a frázisokat hanyagold kérlek!
Legutóbbi módosítás: 2009.10.12. @ 10:56 :: Szmolényi Edit