Füstködben támolygó szélcsend
szorítja össze szürke ajkait
Hiába minden – szitálja rá a légszenny
parázna életünk veszélyes átkait
Csodát ne várj, ki élsz még
e Földön épphogy élve csak –
Tenni kéne már, bizony naiv reménység! –
El?zni mind, mi élve széttaposhat!
