Levél-es? pereg reám,
s a földre hemperegve – lám –
a lomha ?szt vidítja fel,
s ezernyi színe fényt ölel.
A napsugár, mi – lopva bár,
de még der?sen erre jár –
idézi nyár örök hevét –
aranyporát terítve szét
S ha j? a h?vös este már,
sötét lepellel arra vár –
takarja véle éjjelét,
s a Holdnak adja át helyét
