Pity, pity… Tam-tararam-taradam-dam-dam…
Édes, aranyos, drága kis kutyám, imádlak téged, de úgy aludnék még egy óra hosszát… Kicsi Fáncsikám, nem lehetne még egy csöppet humókálni? Tudod, tegnap is egy órával korábban kellett fölkelni, mert a gazdinak reggel hatra mennie kellett a kórházba. Hogy ki volt az a gyilkos hajlamú, elvetemült, pissszkos gazember, aki kitalálta, hogy reggel hatra menni kell a kórházba? Természetesen az urológus. Neki mindegy, ő úgyis ott volt…
De most egyszerű hétköznap van, egyszerű, hétköznapi, reggel fél hatos lemenetellel. Jó-jó, nem nyávogok, nézd csak, már ugrom is ki az ágyból. Ne edd meg a nagylábujjam, mert lecsúzlizlak. Nézzenek már oda… Minyá’ összerakom magam. Hidegvíz az arcomra, némi fésű, hol a búsban van a nadrágom, pedig ide tettem az este. Ha villanyt gyújtanék… Nnna, látod, meg is van. Mehetünk. És még csak fél múlt három perccel.
Nézd csak, Fáncsika, a szomszéd házban Macskás Mari még föl sem ébredt, pedig az mindig ébren van ilyenkor, mert hatra megy dolgozni. Hihihi, jól el fog késni. Olyan sötét van idelenn, ennyire azért még nem szokott, és virradni is kezd ilyentájt. Hmmm. Biztosan be van borulva, azért lehet. Köllött volna a zseblámpa, de már mindegy. Pisiljél, kicsit mászkálunk, aztán húzzunk fölfelé, lyányom, hogy a gazdi kávézhasson, rágyújtasson, kis cigaretta, valódi, finom… Ne bámulj, ilyen kora reggel éppeg dudorászhatok is, akkor is, ha kedvem sincs hozzá. Figyeled, Fáncsika, milyen kihalt az utca? Mi van ma, ünnep, hogy nem suhannak a kivilágítatlan kerékpárok, rajtuk a délelőttös műszakba menő egyének a dógozóba? A buszmegálló is üres… Mindegy. Mehetünk fölfelé, ebleányom? Én itt botorkálok, mint a vak macska, te meg vidáman szaglászol. Pedig mindjárt hat óra, gondolom, a szorgalmas, és szerencsés népek, akiknek van még munkahelyük, biztosan odaértek már a műszakkezdésre. Vagy mindenki elaludt, hehehe, csak neked van ilyen rendes gazdid, aki akkor is lehoz téged, ha kell, ha nem. Jó-jó, de minden reggel szoktunk találkozni a Szatke bácsival és az ő Kormos kutyusával, és szoktunk találkozni a szép Szabónéval, és ma ők sem voltak erre. Hát a szép Szabóné biztosan szabadságon van, a Kormosék meg másfelé mentek. Hogy én milyen okos vagyok…
Ballagunk fölfelé, Macskás Mari ablaka még mindig sötét. Hehe, jól elkésik… Ugye, hogy igazam van, a harmadikon a Kissék előszobájában már ég a világ, mint Virágéknál, akkor ők nincsenek szabin.
Nyomás befelé, te hippi, lábmosás, miegyéb, így ni. Tévé bekapcsolva, mi a manó, az m1-en nincs adás. Afffene, mi van itt ma, kérem?
Pillantás az órára, hat óra nu… Miii??? Öt óra nulla egy perc… És akkor kiröhögtem saját magamat.
Tán csak vissza kellett volna állítani az ébresztés időpontját a telefonomon, és akkor nem kelek ma reggel is fél ötkor.
Macskás Mari ebben a percben felébredt, és lámpát gyújtott. Mégiscsak átlagos, szép nap lesz ez a mai.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.29. @ 06:45 :: Nagyajtai Kovács Zsolt