Egy ködös reggelen Bambit lövés éri. Az öreg herceg menti meg, titokzatos utakon vezeti, a vadász háta mögé kerülnek, végül egy rejtekhelyet mutat neki, ahol Bambi megpihenhet, és meggyógyul. Jóval kés?bb újra lövés dörren az erd?ben. Bambi menekülni akar, de az öreg legnagyobb megdöbbenésére oda vezeti, ahonnét a lövést hallották. A hóban halott ember fekszik.
„Ott feküdt ?, és meztelen torkán seb tátongott.
– Itt állunk most – kezdte az öreg halkan. – Itt állunk egész a közelében, és hol van itt a veszély? Látod, fiam, Bambi – folytatta –, látod, íme, itt fekszik ?, akár egy közülünk való. Hallod, Bambi. ? nem mindenható, ahogy mondják, nem ? az, akit?l minden ered. ? nem áll felettünk. ? is ismeri a félelmet, a szükséget és a fájdalmat, hasonlatosan hozzánk. ?t is le lehet gy?zni, és akkor itt fekszik tehetetlenül a földön, mint mi, többiek.
Csönd volt.
– Értesz, fiam, Bambi? – kérdezte az öreg.
Bambi suttogva felelte: – Azt hiszem.
Az öreg ráparancsolt: – Akkor beszélj!
Bambi nekihevült, és remegve mondta: – Valaki más van mindnyájunk fölött … mifölöttünk és ?felette.
– Akkor mehetek – mondta az öreg.”
Száznegyven éve, 1869. szeptember 6-án született Felix Salten osztrák író, akinek nevét Bambi cím? regénye tette közismertté. Siegmund Salzmann néven budapesti zsidó családban született, szülei háromhetes korában költöztek Bécsbe.
Gyermekkora szegénységben telt, iskolába alig járt, cselédként kezdte, majd egy biztosítónál kapott állást. Ambícióit ez nem elégítette ki, ezért a munkától „ellopott” id?ben írogatni kezdett, a hivatali robot unalmát verselte meg. Alkotásait különböz? álneveken publikálta, ezek egyike lett kés?bb írói álneve.
Sokáig csak visszautasításban volt része, de 1902-ben megjelent Émile Zoláról írott nekrológja, így otthagyhatta hivatalnoki állását. Kés?bb egy másik nekrológja is ismert lett: 1910-ben Karl Lueger bécsi polgármester halála után antiszemita demagógnak nevezte a rendkívül népszer? kereszténydemokrata politikust. Jobbára színikritikákat publikált, s csatlakozott a Fiatal Bécs körhöz, amelynek tagja volt egyebek közt Lehár Ferenc, Karl Kraus, Hugo von Hofmannstahl és Herzl Tivadar.
1910-t?l kezdett regény- és drámaírással foglalkozni, könyveire méltán borul a feledés homálya. Az egyetlen kivétel az 1923-ban (majd „hivatalosan” 1926-ban) megjelent Bambi, ez azonban elég volt ahhoz, hogy Salten nevét mindörökre meg?rizze az emlékezet.
Az ötletet egy, az Alpokban tett kirándulás adta, így született meg a „Bambi, egy életrajz az erd?b?l”. A történet egy ?z életét ábrázolja születését?l feln?tté válásáig (a Bambi név az olasz bambino – kisbaba kifejezésb?l ered), realisztikusan mutatva be a természet vadságát és veszélyeit, különösen a vadászó ember kegyetlenségét. A Bambit sokféleképpen olvasták már, a gyermekkönyvt?l egészen a politikai paraboláig. Az angol fordítást Thomas Mann ajánlotta a rajzfilmgyáros Walt Disney figyelmébe, aki öt évig faragta saját képmására a regényt, a rajzfilm bemutatójára 1942-ben került sor.
A könnyfacsaró történet egyedül írójának nem hozott szerencsét: 1933-ban eladta a jogokat, így a rajzfilm óriási sikeréb?l egy cent haszna sem származott. Igaz, tiltakoztak az osztrák vadászegylet tagjai is a vadászok negatív ábrázolása ellen…
A maga korában még egy könyve volt ismert: az 1906-ban álnéven, magánkiadásban megjelent Josefine Mutzenbacher, alcíme szerint „egy bécsi prostituált regénye”. Az azonnal betiltott, de persze számtalan kiadásban megjelent könyvr?l ma is vitatkoznak: jelesül arról, hogy az erotikus vagy a pornográf irodalom részének tekintend?-e.
A szorgalmas Saltent 1925-ben az osztrák PEN klub elnökévé választották, a tisztséget 1934-ig viselte. Az élet a nácizmus térhódítása nyomán még Ausztriában is veszélyessé vált a zsidó író számára: a Bambi a Harmadik Birodalomban 1936-ban tiltólistára került, Salten két évvel kés?bb az Anschluss el?l Svájcba menekült, ahol 1939-ben megjelentette a Bambi folytatását Bambi gyermekei címmel.
Felix Salten 1945. október 8-án halt meg Zürichben. Az egykor oly népszer? író haláláról Németországban csak négy évvel kés?bb, születésének nyolcvanadik évfordulóján emlékeztek meg.
Forrás:
MTI/Kultúrpart
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
