Büszkeség tölti el a keblem, újpesti polgár vagyok. Egy csodálatosan szép, modern és tiszta kerület lakója.
Itt az utcákon nincs elhajított csikk, lazán ottfelejtett kutyagumi. A parkok káprázatosak, a fa, a fű üdezöld.
Mindennap fürge kezű kertészek hada serénykedik, hogy minden a helyén legyen.
Kutyát még véletlenül sem látsz póráz és szájkosár nélkül. A fegyelmezett, törvénytisztelő gazdik nem engedik kedvencüket a homokozóba piszkítani. Meg sem tehetnék, hisz a szürke egyenruhások és a párosával sétáló rendőrök mindenütt vigyáznak a rendre.
A kerület összes átkelőhelyén lámpa és zebra óvja az ott áthaladókat. Az autósok már szinte elviselhetetlenül udvariasak. Újpestet a szélrózsa minden irányában behálózzák a kerékpárutak. Amikor eljön az este, a legmodernebb lámpák ontják a fényt. A tömegközlekedési eszközök percre pontosan érkeznek a megállóba.
A panelházak mintha újak lennének. Vissza nem térítendő támogatásból újították fel őket, kívül—belül.
Az épületek ablakaiból itt nem röpül le a jótékony sötétség leple alatt fenyőfa, megunt tréningnadrág. És játékból sem dobálnak a kölykök tojást a járókelőkre. Az emberek nyugalmát, anyagi biztonságát az Újpesti Panelrendőrség garantálja. A Polgárőrségnek szinte semmi dolguk, rosszakaró embert, rablót, betörőt akár a szótárból is törölni lehetne.
Az Újpest-Fradi meccsen lila- és zöldruhás szüzek tavaszi csokrokat dobálnak egymásnak, miközben azt skandálják:
— Isten hozott Benneteket, jövőre, Veletek ugyanitt!
Csakhogy ezt is megérhettem.
EPIPAPI — Újpest — 3095. július
Legutóbbi módosítás: 2009.07.20. @ 08:51 :: Schődl Gábor