Ocsenás Gábor : H?séges el?fizet?

“erotikus” novella a Dobj egy hatost c. könyvemb?l

 

 

Hétvégi légyottra igyekszem. Kedvesemmel a tóparti csónakházba beszéltük meg a randevút. Megérkezem, még nincs ott. Leheveredem az egyik alsó állványon tárolt kenuba. Szivacsot teszek a hajó fenekébe, és kényelmesen elnyújtózom. Kint negyven fok van, de itt az árnyékban meghúzódva egészen kellemes. Kis id? múlva kinyitok egy sört, rágyújtok, és a várhatóan kellemes délutáni programon merengek. Kievezünk a tóra, majd kikötünk a szigeten, és bográcsozni fogunk. Este, vacsora után hatalmasat szeretkezünk, és bámuljuk a parázsló tüzet. Szeretem az ilyen hétvégéket. Nincs munka, csak a végtelen körbeölel? csend, és a földi örömök. Felh?tlen gondolataim örvénylését a civilizáció átka, a mobiltelefonom csipogása töri meg. – Önnek egy új hangüzenete érkezett. Ki a fene lehet az? Ki merészel zavarni? Nem olvasom el. Nehogy már valami kósza hír elrontsa szépen eltervezett, idilli napomat. Nem érdekel. Pár perc múlva újabb csipogás. Kinek lehetek ilyen fontos? Belátom, nem dughatom homokba a fejem, s bosszúsan a telefonért nyúlok, és olvasni kezdem az üzenetet.

 „Ne várj! Nem megyek! Elég volt a hülye gulyásodból, elég a csendb?l, és különben is mindig utáltam a szigetet! Borulj fel, végeztem veled!”

 Elvörösödöm a méregt?l. Fájdalmamban szinte ordítani tudnék. Kitántorgok a csónakház elé, és a kerti csapnál vízzel locsolom az arcom, hogy kissé magamhoz térjek. Ez aztán nem semmi. Így kibabrálni velem!

Mi az, hogy nem jössz! Mi az, hogy végeztél? Azt hiszed ennyi egy szerelem? Majd én megmutatom! Hát mit képzelsz magadról? A telefonomat felkapom, és kiülök a tóparti stégre. Majd én küldök neked egy sms-t.

És pötyögöm… “Szia! Nem vagyok a csónakházban. A barátn?ddel elutaztam Kubába, hosszú hétvégére. Ezek szerint jól döntöttem. Én is végeztem veled! Kár, hogy nem szereted a f?ztömet, a barátn?dnek igen ízlik. Ja, és még valami. Kicsit fogyhatnál, ha el akarsz kelni a halpiacon! Te tudtad, hogy ? egy bombázó?

Én is csak úgy fél órája tudom, hisz most úsztam vele el?ször meztelenül a tengerben. Neked is kellemes hétvégét! Szia!”

Leteszem a telefont, napozok, kezdek megnyugodni. Egy kis motoros hajó közeledik felém, és a stégemnél kiköt. Egy lány száll ki bel?le, majd egy sört nyújt felém. Álmodom? Kérdem t?le, de közben a kezemben érzem a deres doboz semmihez sem hasonlítható mennyei tapintását. Ádámcsutkám le-fel jár, a pavlovi reflexek m?ködnek. Bontom a jéghideg sört, iszom, érzem, véremmé válik, és közben a lányt szemügyre veszem. Gyönyör?, fenséges, mint egy igazi tündér. Kívánatos, érzéki, magas, hosszú combú, rövid hajú, napbarnított b?r?.

– Ki vagy te? Jó tündér? Sell? nem lehetsz, hisz mindened a legnagyobb rendben megvan.

– Én?- kérdi. A telefontársaság ajándéka vagyok.

– Te? És miért küldtek?

– Tudod, mi a telefonközpontban elolvassuk az üzeneteket. Az sms-ekb?l arra következtettünk, hogy sürg?s segítségre van szükséged. Pillanatok alatt bemértük a küldés helyét, és rögtön megállapítottuk, hogy itt vagy egyedül a tónál, és nem Kubában. A f?nök megijedt, hogy nehogy butaságot csinálj, és azonnal ideküldött, mint vigaszt. Én vagyok a cég vigaszlánya. Mondhatnám úgy, hogy mi egy szerelmi segélyszolgálat is vagyunk. Kötelességünk megmenteni a legh?ségesebb el?fizet?inket.

Gyere, menjünk úszni!

A ruháját egy szempillantás alatt levette, és ott állt a stégen el?ttem a barna b?rével, sudár alakjával, ingó-ringó bimbóival, és egy hatalmas csukafejessel a vízbe vetette magát. Mikor a víz alól felbukkant, vágyakozva nézett rám, és csábítóan úszni hívott. Utána ugrottam, és együtt úsztunk egészen a szigetig. A sziget el?tt, ahol a lábunk már leért a talajra, szeretkezni kezdtünk. A vízben állva ölembe kaptam, s mint egy  pihét, úgy tartottam. Órákon át élvezetem teste varázsát. A lenyugvó nap koronáját már a sziget partján ülve csodáltuk kéz a kézben.

 – Köszönöm a segítséget! Remélem máskor is láthatlak?

 – Persze, biztosan. Egy kikötése azért van a telefontársaságnak.

 – Mi az?

 – Legyél továbbra is a h?séges el?fizet?nk! Beláthatod, nálunk els? az ügyfél.  

 

 

Legutóbb szerkesztette - Ocsenás Gábor
Szerző Ocsenás Gábor 37 Írás
Ocsenás Gábor vagyok, Miskolcon születtem, 1955. január 26-án és azóta is itt élek. A születési dátumból is látható nem vagyok "mai" gyerek. Nős vagyok, van két fiúgyermekem. Az eltelt ötvenegy év során, voltam építész tervező, kivitelező, üzemeltető. Tizenöt éve, gondoltam egy merészet és pályát módosítottam. "ÃÂtigazoltam" a kereskedelembe és azóta is ebben az üzletágban dolgozom. Egy játék gyártó és nagykereskedelmi cég tulajdonosa, és ügyvezetője vagyok. Játékok tervezésével, gyártásával és nagykereskedelmével foglalkozom. Mivel a játékok tervezésénél, megvalósításánál a központban ugye a gyerekek voltak és vannak, szinte természetes módon adta magát, hogy meséket, gyermekverseket írjak. Az eltelt idő alatt, mintegy négy mesekönyvem és kilenc mesefüzetem jelent meg. A meséken kívül írok novellákat és verseket is. Miért is? Egyik novellámban a világ legegyszerűbb módján fogalmaztam meg a választ: - mert, írni jó!