George Tumpeck : Napi mozaik 22.

*

 

 

A futár, aki vietnámi volt és nem tudván, hol van a Ho Si Minh ösvény vége, Torontóba érve elfáradt, és letelepedett. Magassága elhanyagolható, ez annyit jelent, hogy nem kell lehajolnia a rizsszedéshez. Ez nem azt jelenti, hogy ő alacsony, hanem a rizs magas. Sok mindent látott, sok mindent megért néni, járókerettel. Korát a Buddhizmus őstörténete c. könyv lapjai között kell keresni, ami korát meghazudtoló, aranyozott bőrkötésben díszeleg a polc tetején. Igaz, hogy poros, de hát a néni nem éri el. Szóval a korát tekintve az egyszerűség kedvérét, mondjuk, legyen öreg. Kedves, aranyos teremtés, mindenkihez van egy-két jó szava, amit persze senki sem ért. Az elmúlt évtizedek alatt az angol nyelv foszlányai is messzire elkerülték, sőt már a vietnámi nyelv oly lágyan dallamos kifejezései is erősen torzultak. Azt, hogy barátságos a néni, azt onnan tudjuk, hogy veregeti az ember hátát, narancsitalt osztogat ingyen, és valószínű mosolyog, mert már az arca is kicsit lebénult. A házban élő vegyes nemzetiségű és színű gyermekek persze gúnyt űznek belőle, mert amilyen szép és ártatlan tud lenni egy gyermeki lélek, pont olyan gonosz is.

Szóval, három hónapja betörtek a nénihez és kirabolták, megverték. Ez abból állt, hogy pár dollárját elvitték, leborogatták a filléres műkincseit, és amikor tiltakozni próbált, kapott egy maflást. Rendőrök jöttek, rendőrök mentek, de semmi nem történt. Varázsló persze rögtön zárat cserélt, mert ilyenkor illik. Pár hónapos csend után újra jelentkezett a mama – mert csak így hívja mindenki -, hogy újra betörtek, de most ő nem volt otthon. A Varázslót kézenfogta, aki kicsit tiltakozott, de bevonszolta a lakásba. Mama könnyes szemekkel adta el Ofélia őrülési jelenetét vietnámi nyelven, amiből persze a Varázsló semmit sem értett, majd tolmácsot hívott. Kiderült, az ellenség az erkély felől támadott és a 11.-en levő szomszédos erkélyről átmásztak, összetörték a mikrohullámú sütő üvegtányérját, a mama papírjait szétszórták, és két üveg narancsitallal távoztak. A helyzet tragikomikus, mert ilyennel a rendőrség sem igazan foglalkozik, viszont mama fél, retteg, és sírva tördeli a Varázsló kezeit. Szóval, Varázsló azóta lesen van, hosszú, méla lesen. Teljes harci díszben, ami egy lemezbontó vasklapniból áll, gyakran kóborol az emeleteken, ilyenkor a jobbérzésű lakók bezárkóznak, és a szekrényt is az ajtó elé tolják.

Tulajdonkeppen mindenki tudja ki a tettes, illetve könnyen behatárolható, de amíg nincs tettenérés, addig lincselés sincs. Abdul, a biztonsági őr bezzeg ilyenkor a környéken sincs, mert veszélyességi pótlékot nem számolnak el neki, és a múltkor is kilukadt a golyóálló mellénye, amit Abdulné eredeti gyapottal bestoppolt. Persze, így hülyén néz ki, de hát kinek van pénze másikra!

Amióta a rabszolga-felszabadítással átestünk a ló másik oldalára, már a gyapot minősége sem az igazi.

A vasárnapi sziesztát a telefon vernyogó hangja törte meg. Varázsló morog, de felveszi, mert muszáj felvennie. Mély női hang visít.

— Leszakadt a mennyezet!

— Hát bizony, az baj — mondta a Varázsló, és visszavette azt a húszdollárost, amit Szent Antalnak tett félre egy nyugodt vasárnap reményében. — Nem érdemli meg a manus.

Fogta a fényképezőgépet és ment. Az ilyesmit illik dokumentálni, hátha át lehet a költségeket hárítani a lakóra. Most nem lehetett. A mennyezet a földön, a mosogatóban, ahol sokkal több helyet foglal el, mint ott fent. A hideg csövekről kondenzvíz csepeg, ki tudja hány éve. A gyerekek vidáman játszanak a malterdarabokkal, a macska két hamubasült pogácsával a hóna alatt világgá ment. Ursula — mert így hívják a lakót — mindenkit felhívott, aki csak felvette a telefont. Amikor több helyről is közölték, hogy a kárt esetleg neki kell megfizetnie, azonnal kivette a mélyhűtőből a csirkelábakat, mert csak avval lehet igazan jó átkokat szórni szana és szét. A Varázslót nem átkozta meg, de kilátásba helyezte, hogy a nagy, fekete szellem fog nemi életet élni vele, ha nem csinál csodát. Varázsló a hír hallatán teljesen feldobódva hazament és bezárta az ajtót. Nem volt kíváncsi a nagy, fekete szellemre.

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem