figyeltem tenyered,
ahogy kifut bel?le
minden, ami én
lehettem volna, sikolynál
is többet ér? rezgés,
olyan torokszorító,
vagy épp csitulni képtelen
buta tegnap, és megint vákuum
és utolsó kábulat, nem értem,
hol vagyok és merre te,
egyre csak zümmög valaki
a fejemben, hallgatsz, hallgatok,
közöttünk némaság,
lassan ránk feszül egy apró rándulás.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.06. @ 20:50 :: csurai zsófi