Kavyamitra Maróti György : Bíztató

Nyomtatás

Az utca széthullik és pusztul a tér,

a világ romokban: de te sose félj!*
Ha minden pusztul is, ha múlik a fény,
és jöv?re várni már semmit sem ér,
azért te sose félj! Álmodj tovább én
kedvesem, melléd fektetem életem,

és rövidesen – meglásd – kezemben
tartott kezedbe hullatom a hajnali
fényeket, kicsiny, fészkükhullott verebeket.
 Majd füledbe súgom ám:
rád vár az utca,
a tér meg a világ,
mert újra – te kedvedért –
fölépítem  én,
a széthullott utcát,
a lepusztult  tért;
világnak romjait majd összeszedem,

csak ne félj!
Sohase félj!
Ne félj, ne félj!
Tudom, hogy vigaszt lelsz, vár reád – nézd! –

épült utca, szépült világ, megújult tér.

„Ne álmodozz tovább szívem:

bízd reám az életed!”**

*Hálatelt szívvel köszönet Dévényi Ádámnak

**U.a.