Kavyamitra Maróti György : Álomországban

– in memoriam Gulácsy Lajos –

 

Jössz te velem Na’conxipanba?

Nincs eleged a kutyaszaros,

turhatelt utcákból? A
részeg, álnok és virágtalan
telek hosszából? Álomtalan
alvásból? Züllött és  csöpp agyú
kisnácik ugatásából? Hát

nincsen még eleged? Itt veszett
szerelmek lesznek veszend?ek,
és viráglelk? költ?ket meg
színészeket tipornak le vad
vonatkerekek; alkonyatkor
pokol kénköves  b?ze kúszik
el? csatornamocsarakból,
és kunkorodik föl legekbe,
terekbe, villamosokba és
fest?k végzik a „sárgaházban”.
Más a lét Na’conxipanban, mit
a  varázsló ecsetje álmodva festett.
Álomországban, Na’conxipanban
ezüst hold álmodik szépeket:
kék fákat,  sudár kisasszonyokat;
daliás ifjú áradozik
el? mint  fénybogár,

mint ezüsteleven holdsugár.

Na’conxipanban szép Francesca
deli Paolo szép mellkasára d?l;

és Dante álom-Bicét lát, ki
épp j?, kertje alatt Virágváros
álomtemplomának.

Na’conxipan utcái tiszták,
mentesek kutyaszartól, náciktól
turhától. Holdfény-álomtiszták.

Jössz te most, most velem
Na’conxipanba? El innen, el már!
Jöjj velem Álomországba! Jer!
Ópiumszívó álmodik  ott
Rózsalovagokat, rózsákat

lélegzenek fényár leányok,

és liliomokkal kószálnak

vén Királyok nyomán.
Itt a varázsló, ím itt: s téged
 is elvarázsol…

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.