Kavyamitra Maróti György : Álomországban

Nyomtatás

Jössz te velem Na’conxipanba?

Nincs eleged a kutyaszaros,

turhatelt utcákból? A
részeg, álnok és virágtalan
telek hosszából? Álomtalan
alvásból? Züllött és  csöpp agyú
kisnácik ugatásából? Hát

nincsen még eleged? Itt veszett
szerelmek lesznek veszend?ek,
és viráglelk? költ?ket meg
színészeket tipornak le vad
vonatkerekek; alkonyatkor
pokol kénköves  b?ze kúszik
el? csatornamocsarakból,
és kunkorodik föl legekbe,
terekbe, villamosokba és
fest?k végzik a „sárgaházban”.
Más a lét Na’conxipanban, mit
a  varázsló ecsetje álmodva festett.
Álomországban, Na’conxipanban
ezüst hold álmodik szépeket:
kék fákat,  sudár kisasszonyokat;
daliás ifjú áradozik
el? mint  fénybogár,

mint ezüsteleven holdsugár.

Na’conxipanban szép Francesca
deli Paolo szép mellkasára d?l;

és Dante álom-Bicét lát, ki
épp j?, kertje alatt Virágváros
álomtemplomának.

Na’conxipan utcái tiszták,
mentesek kutyaszartól, náciktól
turhától. Holdfény-álomtiszták.

Jössz te most, most velem
Na’conxipanba? El innen, el már!
Jöjj velem Álomországba! Jer!
Ópiumszívó álmodik  ott
Rózsalovagokat, rózsákat

lélegzenek fényár leányok,

és liliomokkal kószálnak

vén Királyok nyomán.
Itt a varázsló, ím itt: s téged
 is elvarázsol…