Sonkoly Éva : Johanna első levele édesanyjának

– Suttogás után szabadon…*

Bocsánat, kicsit késtem.

Időbe telt, míg Mamának

súgtam, tudod ő másoknak

mond szavakat…

Még csak hangokat tudok,

ó-t, meg á-t

őt kértem hát,

köszönje meg Neked

növekvő életemet.

Legutóbbi módosítás: 2009.05.04. @ 10:54 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 578 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"