A Gonosz a legédesebb, legszebb szavakkal szól. Eszed tudja, hazugság, amit hall és valótlan az ölelés, amit érzel, a csók is — csak két test összeér. Az ész, mint gyenge madár, a porba hull.
De a Gonosz küzd a jussáért! Ő annál boldogabb, minél jobban beléd mélyesztheti a szerelem érzetét keltő, mérget fecskendező, szívig hatoló csápjait.
És kacag, derül, minden könnycsepp láttán. Nektár az néki, édes — mindennél édesebb — élvezettel szürcsöli, ha már patakokban folyik.
Őt ez élteti, ebből táplálkozik, ez ad neki erőt.
Időnként óriási angyalszárnyat is ölt, fényszórókkal rózsaszín sugárt rendez maga köré — bár a tollak már nagyon tépettek, mattul a foncsor.
És szeretik. Mindenki szereti…, a legkedvesebb, a legjobb, a legsegítőbb ember. — Egy földreszállt Angyal —. Na persze álarca nélkül, hogy is szerezhetné meg újabb és újabb áldozatait.
Mindig van szeretetre éhes, jó, vigasztaló szóra vágyó potenciális áldozat.
És ő könyörtelenül lecsap!
Amikor már mindent ronggyá szaggatott benned, szívet, lelket, meglátod igazi arcát. A mosoly már vicsor, a kedves, édes szavak fullánkokat szóró mondatokká válnak.
Ha megúsztad ennyivel, nekifoghatsz újraépíteni magadat…
A legérdekesebb, hogy a Gonoszról soha sem tudhatod, férfi-e vagy nő…
Te ki vagy?
09.05.04.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.04. @ 18:42 :: Pulai Éva
