A felh?ket vörösre
festi a lemen? Nap.
Utam – hazafelé –
az erd?szélen vezet. Ha
hallanék, milyen zajok
ütnék meg fülem? Füvek
nesze? Fácánrikoltás,
bagolyhuhogás ijesztene?
Talán félnék. Így, csöndben,
nem. A haláltól meg
hiába. A költ?k sem élnek
örökké, pedig ?k
segítenek: gondolataikkal,
szívemben muzsikáló szavaikkal.
Nemrég olvastam Phaedrustól
A róka és a holló-t, s most
ideképzelem az erd?szélre
a jelenetet;
esküdnék rá, ennél
a fánál ravaszkodta ki
róka koma a holló
cs?réb?l a sajtot!
Fényben az ösvény,
pedig csaknem beállt
a sötétség!
És a képekhez tartozó
hangok! A valóságost
csupáncsak képzelem.
Ne csodálkozzatok hát,
ha a mesékkel rokonítom
az életet!
Legutóbbi módosítás: 2009.05.10. @ 07:15 :: dudás sándor
