dudás sándor : Esteledik

 

 

A felh?ket vörösre                              

    festi a lemen? Nap.

    Utam – hazafelé –

    az erd?szélen vezet. Ha

    hallanék, milyen zajok

    ütnék meg fülem? Füvek               

    nesze? Fácánrikoltás,

    bagolyhuhogás ijesztene?

    Talán félnék. Így, csöndben,

    nem. A haláltól meg

    hiába. A költ?k sem élnek

    örökké, pedig ?k

    segítenek: gondolataikkal,

    szívemben muzsikáló szavaikkal.

    Nemrég olvastam Phaedrustól

    A róka és a holló-t, s most

    ideképzelem az erd?szélre

    a jelenetet;

    esküdnék rá, ennél

    a fánál ravaszkodta ki

    róka koma a holló

    cs?réb?l a sajtot!

    Fényben az ösvény,

    pedig csaknem beállt

    a sötétség!

    És a képekhez tartozó

    hangok! A valóságost

    csupáncsak képzelem.

    Ne csodálkozzatok hát,

    ha a mesékkel rokonítom

                                                                az életet!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.05.10. @ 07:15 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.