33.
Heves kézjelekkel zajló vita kell?s közepébe csöppentem. Fiatal siket fiúk egymás gondolatába vágva formázzák a témát. Akik nem ismerik ?ket, a heves gesztusok láttán azt hihetnék, a kis csoport tagjai veszekednek és/vagy sok mondanivalójuk van egymásnak.
Cházár Andrásról, a siketek jótev?jér?l folyik a szó/jel.
Hogy jöttem, megismétlik mondanivalójukat.
– Arról beszélgetünk, hogyan került kapcsolatba Cházár a siketekkel? Maga tudja. Nem? Elmondom – fordul felém egyikük.
Sz?ke, értelmes tekintet? fiú.
– De úgy mondd, ahogy mi beszéljük – figyelmezteti hosszú, barna hajú sorstársa.
Rám szegez?d? tekintetek.
– Cházár sok perben vett részt, tudja, ügyvéd volt – kezdi a sz?ke -, egyszer siket fiút akartak kiforgatni vagyonából a rokonai. Cházár azonban átlátott mesterkedéseiken, sikerült megnyernie a pert! Akkor, régen, azt tartották, hogy a beszédképesség vele születik az emberrel. Aki nem tudott beszélni, mert nem hallott, azt emberszámba sem vették. Nagy elmaradottságban éltek eleink.
Megáll mondókájában, szemembe néz, utána folytatja:
– Cházár megpróbált beszélni ezzel a siket fiúval, de csak nehezen és felületesen értették meg egymást… Ám Cházár valamit észrevett! Éspedig azt, hogy a siket fiúnak, bár nagyon nehezen, s rosszul fejezi ki magát, vannak gondolatai. Van gondolkodása! Kézenfekv? volt a következtetés: a beszédkészség valahogy tanítható, fejleszthet?, csak hozzáért? mesterek, iskolák kellenének! Aztán elment Bécsbe.
Új legenda szöv?dik Cházárról, közel kétszáz évvel halála után. Azt gondolom, itt már nem személye a f?szerepl?, hanem az elnyomott örök emberi érzések, úgymint jóság, szeretet.
34.
„Jóság, szeretet, amik tulajdonképpen emberré kellene, hogy tegyék az embert, mára kihalt az emberekb?l – morfondírozik Márta mama -, más vonalon megy az élet, küzdelem, harc, élethalálharc, mindennap, a nap minden percében. Így van, igazam van. Lám, erre jó a magány: nincs vita! Hehe. Igaz, az egyedüllét lassan fel?rli az embert. De hát mit akarok én már, kenyerem utolsó morzsáit rágó vénség? A polgármester, a rend?r, a többi, mennyire hogy semmibe veszik, amit mondok. Még Jenke, egyetlen barátn?m se igazán ért meg. Azt hiszik, csak úgy passzióból eszel?sködök, unalmamban telefonálgatok nekik. Pedig nem. Ismertem szegény Tibor szüleit, nagyszüleit, áldott szomszédomat egy életen át. Tudják, ma mit jelent a jó szomszédság? Dehogy tudják, dehogy! Honnan tudnák? Nagy házam, kocsim, mindenem, rohanok, látástól vakulásig hajszolom a pénzt. Mert. Mikor Tibike pici volt, és az apja holtrészegen tántorgott haza hajnalok hajnalán, édesanyja, az áldott emlék? Boriska, kabátokba bugyolálta a kisfiút télvíz idején, és hányszor bezörgetett az ablakon, bebocsátást kérve. Hamarosan hallottuk az edények csörömpölését, a tárgyak csapódását. A szerencsétlen emberb?l, nem hallott, fél lába hiányzott, mit kihozott az alkohol! Munkája nem volt, éheztek, nyomorogtak. Igaz, másoknak sem volt rózsás akkoriban. A rokonok akkor mentek hozzájuk, amikor az apa halott, elvitték a kevés bútor javát. Sokat tudnék mesélni. Mennyi kálvárián ment keresztül az asszony! Mennyire szerette egyetlen fiát! Egyszer Tibike fogta Boriska emlékül kapott Mária-szobrát, szép szobor, a szoba dísze, és kiszaladt vele az udvarba. Megbotlott a téglából rakott, foghíjas járdán, elesett, a Mária-szobor darabokra törött. Mintha most látnám… A zajra kirohant Boris, szemében düh, fájdalom, de mire odaér a kisgyerekhez, már mondja neki, szépen, tagolva: ha most megverlek, akkor se lesz Mária-szobrom. A világért nem bántotta! Intézetbe nem engedte, bárhogy fenyegették. Megtanította beszélni. Ha bántották, mert bántották eleget, oroszlánként védte. Kimegyek a temet?be, és olyan nincs, hogy ne keressem fel a sírját, és elbeszélgetünk ott az elmúlt id?kr?l, és hogy mi van most Tibikével, hol csavarog magányában. Pedig okos gyerek, nekem gyerek halálomig, de hiába, nincs szerencséje az életben. Szakmája van. Író, költ?, rendes ember, nem iszik, nem dohányzik, mégsincs szerencséje. Maga f?z, mos, takarít. Borzasztó ez egy férfiembernek, ne mondja nekem senki, hogy nem. Valahogy nincs szinkronba a világgal, a világ folyásával. Lehet, azért, mert annyi szeretet szorult belé, mint az édesanyjában volt? Nem tudom, az emberbe nem lehet belelátni. Mégis beszélgetnem kellene vele? Nem merek, vagy mi, gátlásaim vannak. Féltem; idegesít, ha napokra elt?nik, aggódok érte. Ki ért engem? Hülye vénasszonyt, aki boldog-boldogtalannak telefonálgat?”
35.
Jelnyelv, testbeszéd.
Részletek Toldy Zsófia Mária cikkéb?l:
„A LÉLEK NYELVE: TESTBESZÉD
A kommunikáció legfontosabb eszközének a beszédet tartjuk, pedig a szavak attól kapnak súlyt, hogy milyen akarati és érzelmi er?tér veszi ?ket körül. Erre az er?térre az emberi lélek ?si megnyilatkozási formáiból, a gesztusokból, a testbeszéd üzeneteib?l következtethetünk.
Percek óta hosszan, kitartóan fürkészem a tükörképemet. Figyelek. Befelé. Olvasok arcom jelzéseib?l, testem mozdulataiból és tartásából. Nehéz, de érdekes olvasmány vagyok magamnak. Eszembe villan, hogy sürget a határid?. Akaratlanul rágcsálni kezdem a tollam szárát. Kés?bb felütöm a szakirodalmat: a szájba tett tárgyak önmegnyugtató gesztusa szorongatott helyzetre utal. Tapasztaltam, hogy a verbális (nyelvi) csatorna csak a szigorú, száraz tényeket engedi át. Viszont a nonverbális (nem nyelvi) csatornán ösztönösen átjön mindaz, ami árnyalja a közlést. A kend?zetlen mimikák, póztalan taglejtések igazsághordozók, mert leplezett magatartásformákat fednek fel, titkolt érzésekr?l árulkodnak. Hiszen a szavakon túl lakik a lélek, a szavakon túl vagyunk önmagunk.
Az emberiség ?skorából származó örökségnek tekintjük a gesztusokat. Ezért is meglep?, hogy csak az 1960-as évek elején kezdték tanulmányozni, elismerni, kutatni. A többség ma is a beszédet tartja a közlés meghatározó eszközének, pedig a fejl?déstani id?számításnak csupán a legújabb szakaszában lett kommunikációs repertoárunk része.
A mozgókép els? dics?séges, néma korszakának színészóriásai váltak a testbeszéd úttör?ivé. Élükön csetlett-botlott a gesztusnyelv m?vésze, Charlie Chaplin.
Charles Darwin nevéhez f?z?dik a testbeszéd XX. század el?tti tanulmányozása. Mára egymillió jelet regisztráltak a kutatók. Albert Mehrabian megállapította, hogy az emberi közleményeknek hét százaléka verbális (csak maga a szó), harmincnyolc százaléka vokális (hangszín, hanghordozás), és ötvenöt százaléka nem verbális.
A misztikus n?i megérzés alapja, hogy intuícióban a gyengébb nem az er?sebb. E képesség különösen szembeötl? olyan asszonyoknál, akik már átélték az anyaság csodáját, hiszen az els? esztend?kben szavak nélkül tudnak csak diskurálni a csemetéikkel. Ezért van az, hogy hibátlanul lefordítjuk a test rejtett nyelvét, képesek vagyunk egyszerre két-három összehangolt tevékenységre. Viszont a teremtés koronái többnyire testnyelvi analfabéták.
A test beszéde ?szintébb, mint az agyunké! Ami igazán fontos, azt a szemünkkel halljuk. A hazugság csiklandoz. És ez nem vicc! Ugyanis tudatalattink nem enged a b?nnek, mert verbális hazugságoktól független. Automatikusan vészriadót fúj, így az arcban lév? bizonyos idegvégz?dések viszketni kezdenek. Ezek olyan nyugtalanító hazugsággesztusokat hívnak el?, mint az orrérintés, a szemdörzsölés és a nyakvakarás.
Levonhatjuk a tanulságot: akkor tudunk igazán hitelesen sumákolni, ha testünk láthatatlan marad. Például egy magas kerítés fedezékében, netán egy sötét szoba mélyén.”
Vagyis emberek közt kommunikálva sohasem.
Szabad vadászterület, olykor zavarba hozhat bárkit, mikor homlokegyenest mást mondhatnak a gesztusok, és mást a száj mozgása.
Szépen ki van ez fejezve a számítógép-ismeretek egyik könyvében: „A siketek jelbeszéddel kommunikálnak. A ‘mutogatás’, a jelelés olyan információdús lehet, mint a hangos beszéd. Érdekes, hogy a látható jelek (képek, mozgóképek, mutogatás) elméletileg több információt hordozhatnak, mint a hangok.”
De mégsem ez a lényeg. A lényeg az, amit a cikk írója is említ, hogy a szavakon túl vagyunk önmagunk.
Nekem ez azt jelenti, hogy minden ember, akivel kapcsolatba kerülünk életünk során, figyel minket. Azt kutatja, meddig mehet el, mit engedhet meg velünk szemben magának. Legyen az egy szerelmi színjátékkal fellép? n?, szexuálisan fellép? férfi, szemtelen kolléga, pimasz bolti eladó, mind arra kíváncsi, minek kell minket tekintenie. Csak rajtunk múlik, hogy milyen szerepet játszunk, hagyjuk-e, hogy megcsipkedjenek, vagy visszacsípünk.
Esküszök a humor erejére, szerintem egy vicces megjegyzés jóval több annál, mint els? pillanatban látszik. Megmutatja, mennyire tudunk hinni önmagunkban. A saját magán, és a legkeményebb helyzeten is nevetni tudó emberb?l árad a magabiztosság és a harmónia. Bármilyen agresszort helyre lehet tenni egy találó, higgadt és humoros megjegyzéssel.
36.
Dr. Kanyarít Ákos, Homokfalva háziorvosa, jóval hivatalos szolgálatba lépési ideje el?tt, a korareggeli órákban már a hatodik telefonhívást kapja súlyos beteghez.
– Vettem. Vértelen utca 4. Er?s vérzés. Öt percen belül ott vagyok.
Átlépve a szoba küszöbén, sokat látott doktorunkat megrendíti a látvány: Márta mama feje vértócsában.
„Betörés? Rablógyilkosság?”
Futólag szétnéz. Az ablaküveg betörve. Vér, vér.
Miután fert?tlenít?vel letisztította az arcot, látja, nincs komolyabb baj. Az orr alsó részén, valószín?leg üvegt?l származó vágás.
Géz, ragtapasz.
Beutalót ír, ment?t hív.
Táskájából fecskend?t, injekciós t?t vesz el?.
Márta mama – ?szerinte a kelleténél hosszabb, s vastagabb t?vel – megkapja a tetanuszt.
– Súlyos az eset, doktor úr? – Jenke kezét tördelve szörnyülködik.
– Minden eset súlyos.
– De ez nagyon?
– Nagyon, bizony. Halálos! No, Isten áldja!
Doktorunk siet?sen távozik, Jenke alig gy?zi követni.
– Mi történhetett? Éppen átjöttem, mondom, megnézem már Mártát, nem láttam napok óta. Mikor belépek, hát, egek, itt látom, fekszik a küszöbnél, sír, er?tlenül jajgat. Vértócsában a feje, vér mindenütt, ablaktól a küszöbig, minden mer? vér. Úgy megijedtem, de isteni szerencse, volt annyi lelkier?m, hogy a telefonért nyúljak…
– Hamarosan jön a ment?. Készítsen el? mindent a kórházi befekvésre!
– Köszönöm. És mivel tartozok, doktor úr?
37.
Több m?fajban alkotok.
Ötletszer?en kínálja magát a téma.
A riport szabad madár, keringhet, szárnyalhat, verg?dhet, lecsaphat, csak a tárgytól nem térhet el.
Jóska polgármester akar lenni.
Megkaptam szórólapját…
A bemutatkozás eleje pazar riport-indító! V?fély-rigmusokból kiragadtam három részt, majd elmentem hozzá…
„42 éves vagyok, n?s, három gyermek édesapja. Iskolai végzettségem: okleveles gépésztechnikus és fels?fokú munkavédelmi technikus. Munkahelyem (az els?) a MÁV Szalki Járm?javító Kft., ahol 1200 f? munkavállaló munkavédelmi vezet?je vagyok, mint m?szaki szakért?. Egyéni vállalkozóként 1995 óta tevékenykedem, munkavédelmi és m?szaki területen. A települési képviseletet 1996 óta gyakorlom töretlenül.”
E sorokkal jellemzi saját magát önéletrajzában Zsinór József. A Tápiómentén és környékén sokak által v?félyként ismert Józsival sokadszor beszélgetek. A Szalkra bejárás, a gyakori helyi találkozások módot adnak a hosszabb-rövidebb eszmecserékre (még rövid közös filmszereplésünk is van), ezért kérem az olvasót, nézze el nekem a tegezési formát!
„Felkeressük a mi szép menyasszonyunkat,
akit azóta már fel is koszorúztak.”
– A múltkor szikrázott belé a szemem (tudod, ezzel „hallok”, szájról olvasok), amikor említetted, hogy 380 lakodalom forgatókönyvét vezetted le, vagyis voltál v?fély. Hogyan kezd?dött?
– Nem úgy történt, ahogy gondolod, lassú folyamat volt. Tudod, kiskoromban eljártam lakodalmakba, sz?rösként (hívatlan vendég), és a sátorban zajló események, f?leg az akkori v?félyek megnyilvánulásai tetszettek. Vágyat éreztem a szereplésre, mulattatni, szórakoztatni akartam. V?félyként mégis véletlenül debütáltam, egyik, októi rokonunk váratlanul tartott lakodalmában, 1987-ben. Gondold el, fejjel a mélyvízbe! A többi már ment, mint a karikacsapás.
„Én kezdem a táncot, eközben az urak
jól teszik, ha a pénztárcájukért nyúlnak,
s míg a felesleget lassan kiszámolják
gondoljanak arra: a forint nem dollár!
Húzd, cigány!”
Fiatalabb éveiben sportolt. Ökölvívóként olimpiai kerettag, de a moszkvai olimpiára egzisztenciális és egyéb okok miatt nem juthatott ki. A sportlövészet csábította. Úgy mondja, a szalki Lövészklub tagjaként, els? osztályú versenyz?ként, magasan klubtársai el?tt járva, maga sem tudja, hány versenyt nyert meg. Különösen a kisöb? sportpuska 50 méteres álló, térdel?, fekv? számaiba jeleskedett.
– Arról voltam híres, hogy a 60-as fekv? számban 45 lövésig sohasem hibáztam. A kékmez?n, párbajlövészeten PA 40-es, és PA 63-as pisztollyal, és géppisztollyal legy?ztem az akkor híresen jól löv? Balogh ezredes urat.
Közben tanult, technikumot végzett. Házat épített – saját kez?leg.
– Ebben a dologban Petrocelli volt a példaképem. Tetszett nagyon, hogy önállóan építi a házát. De én el?bb végeztem a magaméval, mint ?.
Válaszút elé került: a sport, vagy az élet. Az utóbbi mellett döntött. Családot alapított. Felesége, Klára asszony igen aktív tagja az iskola Szül?i Munkaközösségének: így vagy úgy a közéletért!
„Jó reggelt kívánok! Nagy újságot mondok:
az asszonyok serege eggyel szaporodott.”
Józsinak, mint minden homokfalvainak, aki a közeli Szalkon talált megélhetést, bejárási problémája van. Els? és máig egyetlen munkahelyére tavasztól ?szig motorkerékpárral, télen ütött-kopott Trabantjával ingázik naponta. Nem titkolják, gyermekeik jöv?je érdekében fontolgatják, hogy Szalkra költözzenek. Ezt a lépést faluközösségünkb?l sokan sajnálnák.
A vidék közlekedése azonban a f?város felé koncentrálódik, így nem sok bíztatót láthatunk Szalk felé. A homokfalvaiak kétféle sínpálya közül választhatnak a gyér, s mind drágább tömegközlekedési eszközként szolgáló buszjáratok közt, hogy Tápra vagy Egresre menjenek, ha valahová el akarnak jutni a Tápiómente csücskéb?l.
Nem tudom jobban elkészíteni: a riport tömör, plasztikus, zárt.
És jön a feketeleves.
A szerkeszt? zárójeles megjegyzése: a fenti írás szerz?je: Csordás Tibor siket költ?. Születése óta 100 %-os hallássérült, a beszél? ajkáról olvassa le a szavakat…
Sérült testben ép lélek.
A megjegyzést azonban nem értem. Ha lényeges, miért mentesülnek más szerz?k a rájuk vonatkozó, akár testi, akár lelki megjegyzés alól? Hiszen abban az értelemben, ahogy én gondolom: teljesen egészséges ember nincs.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: dudás sándor
