Marie Marel : A kert magánya

Nyomtatás

A kert magánya

Régen-holt sz?ke leány emléke
kapaszkodik a tört kerítésbe.
A lécek közt halvány dallam suhan,
mint elhaló, fájó zongora-futam.
 
Kondul a szélben a falu harangja.
Óh, hol van a lányka emlék-alakja?
F? között rejtezik lábanyoma,
pihenni vágyik a kis pocsolya.
 
Roskad a pad már: nincs kinek állni.
Nem fog a lányka szerelmet várni.
A falon tétova borostyán matat,
lehull a csöndben a fáradt vakolat.

2009-04-20