Juhász M. Lajos : alkonyattól pirkadatig

napok. lehullnak érintetlenül

 

napok. lehullnak érintetlenül

ma megint tél lesz a csontjaimban érzem

a fény élesen törik a hideg szélben

apró árnyékot vet minden f?szál

kaszálatlan remeg a rét

kopár zizegéssel

 

suttog a néma víz ezer éve

mint hitetlen béna ima átok lélek

szélkristályok törnek át rézsút az id?n 

minden szilánk a szétrobbant múlt álma

kérd?n néznek rád jóvátehetetlen csöndb?l

macskák és b?nök

szemükben az átváltozás hasztalan vallomása

 

gyerekkorod réml? mozdulatlansága

még 

örökös tavaszi áradást ígért

 

ám ha

megérinted a téli folyó vizét

– s rosszabb napokon megteszed –

emlékezhetsz meleg puha

és kedves símogatásra

és az éjek megmaradnak

álomtalanul

 

a folyópart marad csak ?rhelyül

s mögötted

közönségesen

az élet, de halni félsz

– vigyázz mindig a percre –

s mögötted

közönségesen

a város, hová élni jársz

a rendszeres cselekvés

andalító monotonitása

– reggel ebéd vacsora éjszaka nász –

valami helyett

javítgatott vázlat

az embertelen talányban

 

az intermezzo bizonyossága

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)