dr Bige Szabolcs- : Mindennapi morzsák

Gyere, mesélj! – bíztatta Katika néni az unokáját.*

 

Olyan szép minden

 

 

— Jaj, olyan izgatott vagyok, nagymama! — kiáltott már a kapuból Marcella.

— Gyere, mesélj! — bíztatta Katika néni az unokáját.

— Tegnap beköltöztünk az új házunkba! — újságolta lelkesen. — Bútort is vettünk, meg nagy TV-t, szőnyeget, függönyt. Olyan szép minden!

— Milyenek a szomszédok?

— A pont mellettünk levő házban lakik két hozzám hasonló kislány. Már össze is barátkoztunk. Lehet, egy iskolába is fogunk járni. Képzeld, nagyikám, olyan magányosak szegények. Reggel az apukájuk a hetes busszal elmegy dolgozni, és az anyukájuk is a félnyolcassal.

— Érdekes, amit mondasz. Mesélj még.

— Szép házuk van, de nem olyan nagy, mint a miénk. Hátul a kertet, meg elől az udvar felét felásták, és ültettek minden félét: répát, salátát, káposztát, hagymát, krumplit, meg nem is tudom miket. Azt mondják, azért, hogy ne kelljen a boltban megvenni.

— Biztosan nagyon kevés segélyt kapnak…

 

 

*****

 

Titkok

 

 

Két második elemista kislány pusmog az udvar végében. Látszik, nagyon jó barátok. Mindent megbeszélnek egymás között — mi történt otthon, a szomszédban, mit mondott a harmadikos Jutka, meg más ilyen „titkos” dolgokat.

Két nap múlva meg jól összevesztek, persze, valami nagyon „fontos” ügyből kifolyólag, és egymás fejéhez vágták azokat a „tikokat”, amit minap megosztottak egymással…

— Tudod, anya-apa, az fájt a legjobban, hogy visszaélt azzal, amit mondtam neki — panaszkodott otthon egyik is, másik is.

 

 

*****

 

Egy gimnazista

 

 

Az iskolaorvosi rendelőben zajlott le csütörtök reggel a következő párbeszéd az iskolanővér és egy gimnazista között:

— Menj haza anyukádhoz: ápoljon, gyógyítgasson!

— Inkább maradnék a kollégiumban.

— Pedig jobb, ha hazamész. Lázas vagy, köhögsz, gennyes a torkod.

— Igen, de otthon van három kistestvérem, és akkor ők is elkapják!

 

 

*****

 

 

 

Sörbet

 

 

Kárpátontúli kedves, régi ismerősömet látogattuk meg családilag. Nagy örömmel fogadtak és a háziasszony térült-fordult, hogy kínáljon meg valami helyi sajátossággal. Tudtam, mindig rejteget vagy az éléskamra polcán, vagy a pince mélyén valami különlegességet, amivel megörvendeztetheti a vendégeit.

Azon a vidéken különben nagy hagyománya van a szíves vendégfogadásnak. Bárki lépjen is be a házba — legyen az idegen, vagy jó ismerős, rokon — nem engedik úgy el, hogy meg ne kínálnák valamivel.

A kisasztalra elénk tett tálcán most is ott díszelgett két pohár.

— Mi ez? — kérdeztem a pohárra mutatva, melyben egy kávéskanál és abban valami pirosas gömböcske volt.

— Egy kis édesség. Rózsaszirom-sörbet.

— És mit kell vele csinálni?

— Hát meg kell enni! — nevette el magát vendéglátóm.

— És a vízzel mit tegyek?

— Igya meg! Hideg forrásvíz.

A víz valóban kellemes hideg volt, a fogadtatás pedig őszintén meleg…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.11.04. @ 13:44 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 617 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.