Fantazmagória
Álmodtam sok csendet és zajt,
majd a zajra újra csendet,
toronyházak vágyait fent,
– s mindegyikhez illatkertet.
Varázsoltam verset és dalt,
csengő hangot, virágerdőt,
voltam álmot értő látnok,
– s elképzeltem a jövendőt.
Álmodtam, hogy táltos vagyok,
Göncöl-szekerébe fogtak,
s mit a jelen megteremtett,
nem zabálta fel a holnap.
Ifjú helikopter voltam,
játszva landoltam a falon,
kerestem a mennyországot,
– akkor zuhant rám a plafon.–
Legutóbbi módosítás: 2008.10.24. @ 19:27 :: Péter Erika
