George Tumpeck : Az én mesém

Nyomtatás

Az én mesém

Már sokan szóltak, hogy mindig szomorút írok,

ma elhatároztam, hogy kicsit nevetek,

megígérem, egy darabig nem sírok,

így hallgassátok meg e rövid esetet.

Történetem egy szenilis denevérről fog szólni,

ki egy gerendán lógva melyen aludt,

majd feledte, hogy kapaszkodni kéne,

pofára esett és így lett kaput.

Egyszerű kis koporsóba tették

és sok kisegér vígan nevetett;

– így jár az, ki a fellegekbe vágyik,

és gyorsan rátették a koporsó fedelet.

A templom egere is szerephez jutott.

a szertartást bizony ő vezette,

a denevérről már mindent tudott,

sajt helyett a bogarat szerette.

Csizmás Kandúr is készült a napra,

ma tüntetőleg csak tejet ivott,

a szája szélét ugyancsak nyalta,

és nagyon izgatta az a doboz.

Nem szerette a macska a konzervet,

inkább egérhúsra fájt a foga,

de ínséges időket élünk máma,

és kipusztult már az egér-óvoda

Szóval, így végezte a szenilis denevér,

ki bőrszárnyakon vígan repkedett,

irigykedett is rá a sok kisegér;

– igaz, hogy meghalt, de nem szenvedett.