Pongrácz Ágnes : Mert élek

16 max. 17 évesen írtam…
talán nem baj, ha itt van

    Mert élek, jó élni,
    s mert szeretlek, jó szeretni.
    Karodban nem hat rám
    a s?r?lét varázsa,
    sem az id? múlása,
    csak a csend,
    s a csillagok hullásában
    elvesztem a fejem,
    és mint a Hold, fogy és n?
    bennem a vágy, hullámzik,
    feszül, míg ki nem csattan,
    s az ezerfelé röpül? darabokból
    összeáll életem világegyeteme,
    mit körülhatárolnak a fényévek,
    s a betölthetetlen ?r.
    Keresem kezed a kezemmel,
    keresem a szád a számmal,
    keresem szíved a szívemmel,
    és egyszer majd találkoznak sejtjeink

Legutóbbi módosítás: 2008.06.10. @ 21:24 :: Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,