Kovács Henrietta : Gyermekeimnek

…ha majd megszületnek egyszer…

I
Örökké csak karjaimban ringatnálak titeket,
mint szél sóhaján ringanak szelíden a levelek.

Arcotok fénye egy-egy sziromból kibomlott álom;
csak óvnám e drága fényt, hogy a sötétség se fájjon.

Mert jönnek néha éjek, mikor az anyák is félnek,
s kell, hogy szépséges csillag-lelketek szívükben éljen.

II
Látjátok, hogy a csillagok
távoli, sejtelmes fénye,
akár aranyporos habok,
úgy zúgnak fel,fel az égre?

Hát a Holdat – égi bárkád,
lányom éberen vezesd;
kisfiam ?rizd a lámpást,
még jó szolgálatot tehet.

De vigyázzatok! Az égben
is rejtezik rossz és átok!
S talán e Földön, itt mélyen
is egy világra találtok!

III
Hogy ?rizzem álmotokat, ha ébred a Nap,
s pilláitok alá törne vakító fénye?
Fejetek alól tovasuhan a friss harmat,
s eloszlik az altató Hold-uszály is szépen.

Hisz a világ nem ezüst ábrándnak született,
utatokat sem angyali szikla kövezi
és csak b?bájt láttok a bölcs?b?l kilesve:
a világot száz lakat varázsa öleli.

Bár ne lennének sötét felh?k, árnyak többé,
s mindig vigyázna titeket egy angyal-alak,
hajnalonta minden bánat oszlana köddé;
hogy ?rizzem álmotokat, ha ébred a Nap?

Legutóbbi módosítás: 2008.06.13. @ 15:16 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/