*
Arthur
vesztett lábadon a csók
hűtlen költő
néger állat
– mondták sokan
remény kudarca vagy
– mondták sokan
hajtsd ide fejed barátom
nem kedvesem
nem ostobaság a művészet
míg lélegzik az Ember
nem az
kiálts fel az égre
ordítsd
hogy te Ember
nem fajoktól létezel
mindegy ki vagy
az leszel
mivé lenni akarsz
tündérek világában jársz
míg felemészt
rothadó
tested
rothadó világunk szüli
halálunk szagát
itt porladunk csöndben
mi
kik arra születtünk
hogy alkossunk
higyjünk
szeressünk
bókol
ifjú büszke fejed
könnyet sem ejt
ki támaszt lelt
verseden
minden reggel
és minden este
míg
élünk
együtt
haldoklunk
– veled
Legutóbbi módosítás: 2008.04.15. @ 19:52 :: Koczeth László