Koczeth László : Amikor Arthur elvesztette lábát Afrikában, ahol először mondtuk – Ember

*
 
 Arthur
vesztett lábadon a csók
hűtlen költő
néger állat
 – mondták sokan
remény kudarca vagy
– mondták sokan
 
hajtsd ide fejed barátom
 
nem kedvesem
 
nem ostobaság a művészet
 
míg lélegzik az Ember
nem az
 
kiálts fel az égre
ordítsd
hogy te  Ember
nem fajoktól létezel
 
mindegy ki vagy
az leszel
mivé lenni akarsz
 
tündérek világában jársz
míg felemészt
rothadó
tested
 
rothadó világunk szüli
halálunk szagát
 
itt porladunk csöndben
mi
kik arra születtünk
hogy alkossunk
higyjünk
szeressünk
 
bókol
ifjú büszke  fejed
 
könnyet sem ejt
ki támaszt lelt
verseden
 
minden reggel
és minden este
 
míg
élünk
 
együtt 
haldoklunk
 

– veled

Legutóbbi módosítás: 2008.04.15. @ 19:52 :: Koczeth László
Szerző Koczeth László 51 Írás
"Tudunk mi sok hazugságot mondani, ami a valóra hasonlít, de tudunk mi, ha akarunk, az igazra is rázendíteni' (Hésziodosz Istenek születése - A Múzsákról)