Koczeth László : Amikor Arthur Rimbaudval arról beszélgetünk, miért hamvad el a költői hevület húszévesen

*
Arthur
látod
az Ember
az összes létezőt eljátszotta
már
 
hányszor hittük el
hogy szeret
közben csak sajnált
hányszor hittük el
hogy utál
közben forrt a szenvedély
hányszor hittük el
az igaznak vélt szót
mikor hamisság rejtőzött a mosolyban
 
koponya nem felel Hamletnek
lánglelkú Cyranókra
sem vár beteljesülés
 
hány Erósz mag itatódik a földben
hány szerelmes sóhajt fogad be az éj
a gondolat több mint az álom
örök kétely madara a boldogság
 
zabálni, inni, baszni
szeretni magunk utálni mást
 
szép vagy óh féreg csodaszép
 
zokog a Költő rongyosok siráma
minden mérget a piedesztálra
 
poklokat hű dudásként járva
ifjan mozgatva elmét
és kezet
sivatagba
szélbe
hóba
írtad versedet
 
utolsóként
 
égbe csak ennyit ordítva
 
– üdv a Jóságnak
 
 
 
Legutóbbi módosítás: 2008.04.15. @ 17:04 :: Koczeth László
Szerző Koczeth László 51 Írás
"Tudunk mi sok hazugságot mondani, ami a valóra hasonlít, de tudunk mi, ha akarunk, az igazra is rázendíteni' (Hésziodosz Istenek születése - A Múzsákról)