Ebben a versben nincsen semmi furcsa.
csupa ösztönszer? kéjelgés, vágyak halmaza;
fiatal lányok illata, öreg emberek szava.
Amint a szell? suhan végig a gerincen, a kis sz?rszálak
mintha ébrednének, kacagnak a köntös alatt.
Ã??k érzik mélyen, hogy bizsereg a szellem,
Formálódik a jellem, idomul az alak.
Asszimiláció: csavartan érthet? ebben a világban.
Egyszerre harcolsz az elemek ellen, miközben
te, mint individuális idol csuklasz a közelg? tavasz miatt.
Amely beléd szalad. Az ok? Nincs mit tenni szeretned kell.
Érdekel a mögöttes tartalom. Miért pont a tavasz a szerelemé?
Mert a sok virág, meg a zöldül? rét?
Elvették a télt?l a tisztulás szépségét az autók,
s cserébe adtak némi sportot
meleg kandallót, hideg érintést. Beszédes szavak.
Én mondom ez egy szép vers.
Bár a tél az utolsókat nyögi.
A tavasz a gyilkos évszak
maga alá gy?ri, s mi cserébe
díjat adunk neki: tessék tavasz tiéd a szerelem.
A tavasz szégyellje magát.
Gyászoljuk szegény telet.
S ha bimbódzik az els? fa,
a sírjánál hajtsunk fejet.
De csak azért mert ez egy szép vers.
(Amúgy meg is verhetnénk a tavaszt. Szerintem megérdemli.)
