Szendrői Csaba : Ez egy szép vers

Ebben a versben nincsen semmi furcsa.

csupa ösztönszer? kéjelgés, vágyak halmaza;

fiatal lányok illata, öreg emberek szava.

 

Amint a szell? suhan végig a gerincen, a kis sz?rszálak

mintha ébrednének, kacagnak a köntös alatt.

Ã??k érzik mélyen, hogy bizsereg a szellem,

Formálódik a jellem, idomul az alak.

 

Asszimiláció: csavartan érthet? ebben a világban.

Egyszerre harcolsz az elemek ellen, miközben

te, mint individuális idol csuklasz a közelg? tavasz miatt.

Amely beléd szalad. Az ok? Nincs mit tenni szeretned kell.

 

Érdekel a mögöttes tartalom. Miért pont a tavasz a szerelemé?

Mert a sok virág, meg a zöldül? rét?

Elvették a télt?l a tisztulás szépségét az autók,

 s cserébe adtak némi sportot

meleg kandallót, hideg érintést. Beszédes szavak.

 

Én mondom ez egy szép vers.

Bár a tél az utolsókat nyögi.

A tavasz a gyilkos évszak

maga alá gy?ri, s mi cserébe

díjat adunk neki:  tessék tavasz tiéd a szerelem.

 

A tavasz szégyellje magát.

Gyászoljuk szegény telet.

S ha bimbódzik az els? fa,

a sírjánál hajtsunk fejet.

 

De csak azért mert ez egy szép vers.

(Amúgy meg is verhetnénk a tavaszt. Szerintem megérdemli.)

  

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...