Szeibert Éva : Egy öreglány sirámai

Nyomtatás

Karcsú bokám ficamtól dagadt,

lábaimra sok visszér ragadt,

derekamat a csúz húzza vonja,

s én lettem a városom bolondja.

Pisze orrom krumpli-forma lett,

dioptriám hatnál megrekedt,

vaksi szemem már nem lát magától,

fehér botot hordhatok tán mától.

Keretemmel én járok-kelek,

erre való a járókeret,

A csípőmet csavar tartja össze,

ha jól megy tán kiszerelik őszre.

Pár év, s újra csecsemő leszek,

ülepemre liberót veszek,

s ha megunom ezt az életet

a Taigetoszra önként fölmegyek.