Szeibert Éva : Egy öreglány sirámai

*

 

Karcsú bokám ficamtól dagadt,

lábaimra sok visszér ragadt,

derekamat a csúz húzza vonja,

s én lettem a városom bolondja.

 

Pisze orrom krumpli-forma lett,

dioptriám hatnál megrekedt,

vaksi szemem már nem lát magától,

fehér botot hordhatok tán mától.

 

Keretemmel én járok-kelek,

erre való a járókeret,

A csípőmet csavar tartja össze,

ha jól megy tán kiszerelik őszre.

 

Pár év, s újra csecsemő leszek,

ülepemre liberót veszek,

s ha megunom ezt az életet

a Taigetoszra önként fölmegyek.

Legutóbb szerkesztette - Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?