A kisablakom résre nyitva,
észre vennéd-e,
ha rajta ki-ki lesve,
a szemed figyelném,
mi bennem réved?
Ha eltévedne valahol
a rejtett zugok között,
a bugyborékok,
vagy csontfehér rögök,
árkok rubinszín?
ruhába öltözött
útveszt?jében,
csak szólj, és én
kivezetem szépen,
azon a kis résen,
a szegény elveszett
fényed, mi néha
bennem eltéved!
Látom, hogy ereszkedsz
mellém a padra,
mi most is, mint mindig
csak a miénk,
látom, hogy reszketsz,
nekem és senki másnak
ez az édes remegés,
látom, hogy minden
finom félmozdulat
csak az enyém,
az ablakom résén
ki-ki lesve
Legutóbbi módosítás: 2008.01.15. @ 19:28 :: Kerekesné Varga Veronika