Bonifert Ádám : Mikulás, a legendákban és a valóságban

A legendák a múltról él? emlékképek részei. Hisszük is meg nem is, elfogadjuk, vagy tagadjuk egészében, vagy részeiben a különféle legendákat. Ã?Å¡gy mesék, hogy közben gyökerei a valósághoz is leérnek. A tudományos kutatások nem mindig kedveznek a legendáknak, néha lerombolják illúzióinkat, vagy azok egy részét.

A képen Szent Miklós püspök, a róla kialakított Mikulásforma, a mai Mikulás alak és a rekonstruált Szent Miklós fej látható.

 

A nagyszakállú mikulás legendája Myra városában kezd?dött, ahol a város püspöke Szent Miklós volt. Életében pártolta a szegényeket, anyagilag támogatta a rászorulókat, mindenkinek segített, akinek tehette, ezért nagyon népszer? volt. Halála után szentté avatták és legendák sora keletkezett vele kapcsolatban. Pár száz évvel kés?bb aztán kialakult a Mikulásnapi ajándékozás szokása, f?leg gyermekek számára az öröm szerzése. A 4. században, a mai Törökország területén élt ortodox püspökhöz több csodát is társítanak, a mondák szerint csontjait olasz tengerészek lopták el és szállították Bariba 1087-ben.

 

A hagyományos Szent Miklós képek a püspököt magas, ?sz szakállú, kék szem?, barátságos öregemberként ábrázolják. Ehhez igazodott a kialakult Mikuláskép, a nagyszakállú, piros palástos öregapó, aki eljön a messzi földr?l és ajándékot hoz a gyerekeknek. Ajándékot, ha jól viselkedtek, de virgácsot (csereklyéb?l összeállított, náspángolásra alkalmas eszközt) is, ha rosszalkodtak. Ezt a Krampusz (ördög formájú lény) hozta, aki eredetileg a Mikulás segédje volt A Krampusz szerepe az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult Magyarországon, de számos országban ma is kísér?je a Mikulásnak..

 

A legendák azonban más változatban is közismertek. Pl. az, hogy a Mikulások hazája Finnországban, Lappföldön található és onnan utaznak rénszarvas szánokon szerte a világba a gyerekekhez. Lappföldön a Mikulást Joulipukki néven emlegetik, aki minden évben Magyarországra is eljön.

 

A kés?bbiekben mint Télapó, Mikulás, Karácsonyapó, Joulopukki – helye válogatja – néven elhíresült szent maradványai a dél-olaszországi Bari egy kriptájában nyugszanak, melyet 1953-an exhumáltak a templom restaurációs munkái miatt. Ebb?l az alkalomból a Vatikán engedélyezte Luigi Martinonak, a Bari Egyetem anatómusának a csontok vizsgálatát.

 

Fél évszázaddal kés?bb Caroline Wilkinson, a Manchester Egyetem antropológusa, az olasz antropológus röntgenfelvételei és vizsgálatai alapján elkészítette a szent fejének egy szimulált agyag modelljét.

"Martino röntgenfelvételeit használtam sablonként a koponya számítógépes modellezéséhez. Számos kraniológiás mérést alkalmaztunk, hogy biztosítsuk a replika pontosságát. Az arcot egy virtuális arcrekonstrukciós rendszerrel állítottuk el?" – magyarázta Wilkinson. A háromdimenziós felvételt a számítógép által generált filmekre szakosodott Image Foundry Studios kutatói készítették el.

 

A kornak megfelel?, rövidre vágott fehér szakáll az ortodox szentképeken megfestett vallási vezet?k tanulmányozása után került az arcra. "Szinte minden képen rövid, többnyire ?szes hajjal és közép-hosszú ?sz szakállal ábrázolják, valamint jól láthatók rajta a férfiak kopaszodásának jegyei" – mondta Anad Kapoor, az Image Foundry Studios munkatársa.

 

A számítógép által generált képet világok választják el a populáris Mikulástól, a pirospozsgás, kerekarcú, kékszem? vidám öregúrtól, akit általában piros, sz?rmével szegélyezett öltözékben ábrázolunk. A valóság, ha ezt tényleg valóságnak lehet nevezni, egy alacsony, kemény vonásokkal rendelkez?, a hatvanas éveiben járó férfi, "rendkívül férfias arccal és törött orral", állítja Wilkinson. "Ha ma élne és találkoznánk vele, akkor inkább egy rögbi játékos vagy egy kidobóember érzetét keltené bennünk, semmint a télapóét" – tette hozzá Kapoor.

 

Aztán 2002 környékén berobban a világba az az információ, hogy (támaszkodva az olasz kollégáik eredményeire) brit tudósok is rekonstruálták Szent Miklós alakját, arcvonásait, koponyáját. különböz? régészeti és más információk alapján, számítógép segítségével És a bomba robbant!

.

Szerintük ugyanis a IV. században Myrában élt Szent Miklós 168 centiméter magas, kreol b?r?, rövid fehér szakállú, szögletes állkapcsú, jókora állú ember volt, aki sötétbarna szemekkel és törött orral rendelkezett. A számítógépes kép mindenesetre egyez?séget mutat Martino vizsgálataival. "Az arc rövid és széles volt, melyhez tekintélyes áll társult. Széles homloka alatt nagy szemek ültek, orra közepes méret?, er?s arccsontozattal" – írta Martin jelentésében.

 

Egy újabb legendaromoló kutatás tehát átírja évszázadok hiedelmeit. Kár, de ha ezáltal pontosabb ismeretekr?l rendelkezünk a múltról, akkor – szükséges is.

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.