Lucskai Vincze : Ã?Å¡jrahajtani az ágakat

Újrahajtani az ágakat

kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre
hantjaim ködében
megfolyt fejfákon verg?d?
sebzett sasok között
kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre

tekintetem szilánkjain fecseg a határ
idegen szavak
idegen tüzek alkonya ez már
füstbe fojtva a jel
a megannyi rótt jel
az árva kopjafán
tornyok kuporognak bennem
kolompoló harangokkal
szétszéledt nyáj nyomában kongnak
s térdemre imádkozza magát
minden zsámoly
kopott székein a tájnak

kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre
hantjaim ködében
megfolyt fejfákon verg?d?
sebzett sasok között
kapaszkodnék még ma is
a dombtet?dre

újrahajtani minden ágat
mikor szelek költöznek a fákba

s ha majd bömbölnek a hegyek
a megszeppent csillagok is
a tó mélyére heverednek

Legutóbbi módosítás: 2007.11.20. @ 11:07 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...