Ha begörcsölök a boldogságtól,
annyira, hogy kemény lesz a testem
és nem érzem a napok ökleit a gyomromban
– nincs jelen senki.
(mosolyom az ? kétségbeesésük,
mint ateistának a megjelen? isten)
Bezzeg ha kiömlök, és a szomorúság
lemarja a sminkem úgy, hogy még a
farcsontomra is jut, dísznek
– mindenki jelen van.
(a vérerek a szememben megszokottabban
barátságosak, pont mint az újszülött sírás)
Nem,
nem vagytok jó szeret?k…!
– mert csak rongyaimban láttok,
míg az új ruhámnak velem senki sem örül…
Legutóbbi módosítás: 2007.11.21. @ 21:24 :: Borbély Gabriella