Helen Bereg : Szél álmán

Szememre csukódó szempilla
Börtönbe zárja fájdalom könnyét.
Lelkem rácsain felsír a hiány.
Szívem dobbanása utánad kiált.
Nincs benne élet, csak verg?d? sötét.

Egy nap – oly sok, mint ezer év-
Szemhéjam álmán létezel csak,
Ajkamra csókot ?szi szell? csókol,
Szám ívén jéggé fagyott mosoly
Úgy maradt, ahogy tegnap hagytad.

Viharral jött szerelmed simítása,
Testemen lágy szell?vé csendesült,
Fülembe suttogta kedves hangodon:
Minden pillanatban karodba vágyom
Szél álmán lelkem lelkeddel egyesül.

Szememre csukódó szempillára
Ajkad puhaságát csókolja a szél
Könnyeim szárítja hangod suttogása
Jéggé fagyott mosolyról felszáll a pára,
Ha szívemnek örök szerelmet mesélsz.

Legutóbb szerkesztette - Helen Bereg
Szerző Helen Bereg 44 Írás
Helen Bereg lánykori nevemből alakult ki, mikor elkezdtem verseket írni. Azóta ezen a néven jelenet meg két digitális verseskötetem Majd egyszer és Kétség címmel és a honlapom is ezt a nevet viseli. ÿ½?rok verseket, meséket és egyéb zöldségeket. ÿ½?gy túl az ötvenen elhatároztam, hogy híres leszek. Mivel még fiatal vagyok, hatvan éves koromra tettem az időhatárt. :) Hogy te mit gondolsz erről az itt felkerült alkotásokból is eldöntheted, vagy megtalálod az összes firkálmányomat a honlapomon. :) ww.helenbereg.hu Ica