kisslaki : SZŰZMÁRIA HAZATALÁL 1952

4. befejező rész

 

Benővel mi is körbeálltuk a többiekkel a jászolt, és elénekeltük az „Ó gyönyörű szép”-et. Közben Leipziger bácsi segített Ica néninek pálinkát tölteni. Karcsi bácsi is velünk nótázott, mert újra kinyitotta szemit, amit pihentetett egy órácskát. Benő a kabátkáját akarta a Kisjézusra rárakni, mondván, hogy még be sincs takarva és megfázik szegény, de megnyugodott, mert közben az egyik kezdőpásztor behozta Szűzmáriát Józseffel, és három tehenet a saroglyáról. Nagypapa pokrócot terített a lóra és a pásztorinasnak, aki a birkanyájat a két szamárral is be akarta vinni, mondta, hogy-nem kell, mert így is sokan vagyunk már benn. Az asztalt kirakták az udvarba, és áhítattal körbeállták a jászolt. Mindannyian kucsmát és birkabundát viseltek, hatalmas farkasölő bunkót szorongattak, amivel néha a földre vertek vele, ha fontosat mondott valamelyikük, amire figyelni kellett. A főpásztor – onnan tudom, hogy az volt, mert tulok lógott a nyakában – elregélte a legendát. De mielőtt belefogott volna a tulkos, Benő elsírta magát a váratlan zajra, mert egy néger pásztor az égre mutatott és fehér szemgolyóit forgatva felordított, hogy:

– Csillag állt meg az istálló fölött – … meg különben is, először látott szerecsent. Az megsimogatta a fejit:

– Ne féjj Benő – mondta.

Erre én is meglepődtem, mert sose hittem, hogy azok is ilyen szépen tudnak somogyiul beszélni. Majd földre feküdt mindegyik, hogy most álmot látnak, de nagypapa hozta a sajátfőztű pálinkát, erre rögvest az összes pásztor fölkelt a poharáért. A szerecsen olyan mohón itta, hogy kétoldalt végigcsordult az erős ital. És láss csodát! Amerre lefolyt, nyomán tiszta fehér bőr tűnt elő. Fene se gondolta, hogy nagypapának tényleg ilyen méregerős a pálinkája, hogy a bőrt is kifehéríti.

     Az ünneplők, vége felé magyar nótákat is énekeltek nagypapával, és Karcsi bácsival, és ittak még egy jánosáldást. A sötétben nagy nehezen felpakolták a kocsira a betlehemes dolgokat. Még jó, hogy a birkanyájat nem hozták be a jászolhoz, mert most aztán terelgethetnék fel a kocsira, de bizonyára már szétszéledt volna a bégetős társaság. Leipziger bácsi, mert övé volt a ló is, felült a bakra, és elindultak az éjszakába a Kisjézussal. Még utánuk néztem a tornácról. Nótázásuk végigzengett a hódunyha alatt szuszogó alvó falun. Becsuktam a kaput utánuk, és már a kút mellett mentem mikor akkorát dobbant a szívem, tán még a keresztig is elhallatszott.

Az alvó orgonabokor alatt a hóban ott feküdt Szűzmária. Biztos a betlehemesek felejtették itt a nagy pakolásban. De szerintem valahol a kihalt úton eshetett le a szekérről. A részeg pásztorok meg csak úgy otthagyták. Miasszonyunk meg gondolta, hogy inkább idejön hozzám. Kitudja? -, nekem biztosan jobban kell, mint egy országútnak.

Gyorsan hátravittem, és bedugtam a szalmakazalba éjszakára, hogy meg ne lássák… Dobogó szívvel mentem ágyba, de szívem majdnem kicsordult a boldogságtól. Arra gondoltam, hogy talán valaki maga helyett küldte az égből. A pásztortok nótás csapata meg mehet haza Betlehembe üres kézzel.   

Legfeljebb szidhatják részeges fejüket, hogy mér´ hagyták el Szűzmáriát szentkarácsony éjszakáját valahol a havas mezőn…

  

Vége

   

 

Legutóbbi módosítás: 2007.05.02. @ 05:16 :: kisslaki
Szerző kisslaki 252 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de