Kovács-Cohner Róbert : Szóköz

 

Kitárt karok közt vergődő keretnyi ég:

minden szívdobbanás egy éjszaka.

Ritka a csend.

S ha jő is, egy marék

vákuum lesz majd csak ingzseb-otthona.

Lélegzettelen bordák börtönéből

füstként öklend félhomályt a tájra.

Pókerlapnyi űrök ingek zsebéből –

egy-egy éj borul minden dobbanásra.

 

Pókerlapok vergődnek vákuum-félhomályban –

most “szeret”, és most “gyűlölni” fog.

Sorba állnak papír-orgiában

párok, tercek, róluk írt sorok.

Király s dáma éjjel helyet cserélnek,

és ugyanaz jön fejjel lefelé:

kitárt karokkal a versben földet érnek

ingzsebnyi csendek bordái közé.

 

Vörös szívek alatt az esti dámák

ezt olvassák dobbanó zsebekkel.

Az öklendezett csendek orgiáját

lélegzik kéjesen kitárt kezekkel.

A füstösen vergődő képkeretben

verssorokká áll össze a világ –

elcsépelve gyűlölt közhelyekben

írja a föld legszebb haikuját:

 

“A legeslegszebb

(Isten, isten, isten – hét)

haikut írom én.”

 

De ha elrontja, más lehet belőle:

örök sors, Rómeó, Júlia,

értekezés emberértelemről,

vagy épp felmagasztalt fekália.

A lényeg, hogy csak áll kitárt karokkal,

kártyázik, vagy tanul emberül.

Saját versem is lehetne belőle,

ha mondjuk épp belőlem sikerül:

 

“Hiányod marta ráncokkal arcomon

kitárt karral vágom ketté a világot.

Ég s föld közt meredő hegyorom:

barázdává szelídült bennem halálod.

Lebeg, s lassan lemond mindenéről:

verssorokba rejti lényegét a lélek –

szobor lesz, búcsúzik istenétől

tartást adva egy vers közepének.”

 

Mondhatnám: a tapétán egy kis szem leszalad,

s idézek – legszebb versem hogyan is volt:

“a tapétán egy kis szem leszalad,

s idézek – legszebb versem hogyan is volt.”

Vagy a dámában dúl az érzelem,

így: “idézek – legszebb versem hogyan is van:

<i>a tapétán egy kis szem leszalad,

és lassan pupillámba kúszik/ a baziliszkusz-égbolt.</i>'”

 

Kitárt karok közt – nincs kar és nincs kitárva.

Köznyi hely borul bordaként a tájra.

Már csak hamut szorongat almaként a kéz,

szemekbe szórni bánatát szívem hiába kész –

s a gúny, mi önmagára lát,

s kacagna, mint pojáca,

már köznyi helyt se hagyva ránt-

ja, ezt, amit írok – ide, ahol van ez, amit írok.

 

Ki lehet lépni?

hogy értelmes dolog-e föltennünk a természetben a részek célszerűségét

és az egész céltalanságát. Amit tehát megtett a vadak cél nélküli

Nem sikerült.

Ötödik sor,

hatodik sor,

hetedik sor,

kezdjük újra.

 

Kitárt karok közt vergődő keretnyi ég:

minden szívdobbanás egy éjszaka.

Ritka a csend. S ha jő is, egy marék

vákuum lesz majd csak ingzseb-otthona.

Lélegzettelen bordák börtönéből

füstként öklend félhomályt a tájra.

Pókerlapnyi űrök ingek zsebéből –

egy-egy éj borul minden dobbanásra.

 

Pókerlapok vergődnek vákuum-félhomályban –

most már szeret, s majd gyűlölni fog megint.

Sorba állnak papír-orgiában

királyok, dámák, s az egyik feltekint:

“Fent csak hold van, ha a vers mást is ír,

s csak hasonlat vagyok papírlapon.

Ha vége van, egy gondolatnyi sír

szóköznyi fényes hiányokon.”

 

A dáma ingzsebembe fulladt s lassan

szó híján szelíden véget ér a versem.

Engedd, hogy saját magam elé tartsam

szavaim, s a Holdat vállamra vehessem:

kitárt karok közt vergődő keretnyi ég.

Ennyi látok, s adhatok a világból.

Vákuumból született egy marék

csend a szavak bezárt hiányából.

 

S ha lennél, talán mást írnék e sorba –

szép képeket, holdat ringató árnyat.

Sziluetted, ahogy alszol, aludtál volna,

bölcsőként föléd hajoló fákat.

De mert nem vagy, és nem is alszol ott,

hol összefutnak egek és a csendek,

csak most vákuumnyi csendben írhatom

le hazug versem végén, hogy szeretlek.

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.