P. Tóth Irén : Rémálom

Valaki elment, vagy én voltam halott?

Szólított a mély, vagy mélyen hallgatott?

 

Voltam ?zött vad, s voltam a vadász,

remegve féltem, és osztottam halált.

 

Futottam magamtól, de elkapott a láp,

kiáltottam, de néma volt a szám.

 

Riadtan láttam, közeleg a vég,

senki nem volt, ki nyújthatta kezét.

 

Magamra maradtam. Már nem tarthat soká,

most meghalok! – vagy felébredek –

s az élet megy tovább.

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.