Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Sólyom Ágnes: Bronzbéka

Ahogyan olvasni kezdtem, egy mélabús sztori kezdett kibontakozni, egy lelkében aggastyán férfiról, aki beleolvadva a társadalmi normákba és elvárásokba, éli elszürkül? és megfáradt mindennapjait. Tompa büszkeséggel tölti el társadalmi státusza és eredményei, viszonylag elégedett életével, de belül ott lappang benne a szó, amit ki kellene mondani, az ölelés, amit már régen nem olyan, mint volt. Mindenkinek vannak emlékei, amit szívesen idézget vissza, és az id? múlásával vannak olyan dolgok, amit csak meg kellene újra tennünk ahhoz, hogy átélhessük az elmúló, távolodó id?t. De sokszor nem a lustaság az, ami visszatart bennünket, hanem valami ismeretlen fáradság, amit nehéz lerázni a hétköznapok elsodró nyomása alól.

Meghökkent? mese. Persze már láttam a végét, ahogyan a f?szerepl? leveti magát a mélybe, és a sírja mellett zokog asszonya, majd hazaérve elátkozza azt a vasdarabot, ami az egész tragédiát okozta. Biztos voltam benne, de nem így történt. Egy váratlan fordulat miatt felborult a megrögzött elméletem (lehet, hogy én is öregszem?) és a f?szerepl?vel együtt lélekben halni akaró olvasóból feleszmélten döbbentem fel, mit egy lórúgás után. Hirtelen berobban valami ?rangyal, és amúgy emberesen beszólogat a mi Jánosunknak, talán még fel is képelné, ha az már nem lenne er?sen elítélend? dolog a káromkodás mellett. Egy igaz történetes, meghalós, sírós történetb?l hirtelen akciófilm válik, ahol végül sikerül elvágni a robbanni készül? bomba zsinórját, és a rosszfiúknak pedig hátrakötik a sarkát.

Mint egy felkiáltójel, úgy gondolok erre az írásra. Sokan vannak körülöttem (és körülöttetek is) aki beletör?dve a mások által megrendezett sorsalakításba, bólogatva mennek tovább sérelmeik mellett az „úgysemtudokellenetenni" jeligével megbélyegezve. Pedig lám, a békából igaz nem lett királyfi, és a csók helyett is csak tinta kellett a panaszkönyvbe, hogy megoldódjanak a gondok.

Ági! A bronzot felejtsd el, ez arany!

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája