Zatykó Zoltán : Jöjj el, Kedves…

Elégedetten d?lt hátra a b?r karosszékében. Bár egy kicsit nehézkesen indult a tárgyalás, a svédek végül aláírták a papírokat. Kinyújtóztatta a lábait, és az esti bálra gondolt, ahová Ágival megy el. Utána vacsora a kedvenc szállodájukban, és egy gyertyafényes éjszaka a legszebb lakosztály kandallója el?tt. Másnap már indulnak is repül?vel a hasukat süttetni két hétig. Jó lesz itt hagyni a telet. Elmosolyodott, de rögtön eszébe jutott az a dolog. Azt el kell intéznie ma, hogy végre elfelejthesse egy id?re.

   A délel?tt gyorsan eltelt, volt még két kisebb megbeszélés, de semmi vészes, ami elronthatta volna a kedvét. Az irodaajtót csak félig csukta be, a titkárn?nek még kellemes ünnepeket kívánt, és leviharzott a parkolószintre. A fekete autó kigördült az irodaház alagsorából, és a külváros felé vette az irányt.

   A két egyforma, sz?ke hajú kislány ott kucorgott az ágyon, feslett kabátjukat nyakig begombolták, és valami ócska babával játszottak. Hajuk kikandikált a kötött sapka alól, és mókásan ficánkolt minden mozdulatra a vállaikon. Aztán az egyik dúdolni kezdett egy karácsonyi dalt a Télapóról, közben reménykedve nézett az egyik ajtón lév? lakatra, ami acélhidegen ?rizte a vágyukat. A szoba nyirkos falai már novemberben hideget leheltek az ablaküvegre. Bár nem szell?ztettek, így is pár fokkal volt csak melegebb a kinti h?mérsékletnél.

– Nézd! – pattant fel egyikük, és egy feny?fát rajzolt a jégvirágok közé.

A másik tovább babrált a babával.

– Szerinted, mikor jön édesapa? – nézett a rajzra, aminek a kontúrjai körül megolvadt a jég a meleg ujjacska barázdái nyomán.

Nem jött válasz. Mindketten arra az ajtóra bámultak. Mintha a mesében lettek volna, ahol a századik szobába tilos volt belépni, mert valami furcsa átok ült rajta. De ha szerettek volna, akkor sem léphettek be, mert a kulcs az apjuknál volt. Az a kulcs volt a legszebb karácsonyi ajándék nyitja. Persze tudták mi az a nagy titok, mert minden évben ugyanaz volt, de mégis varázslatosan hatott rájuk. Anna – aki kett?jük közül id?sebb volt öt egész perccel – a fagyos kavicsok csikorgására lett figyelmes, ami kintr?l jött. Gyorsan leugrott az ágyról, és megigazította a takarót. Olyan feszülten dolgozott, mint aki éppen a tilosban járt, és most igyekszik eltüntetni a b?njeleket. Erika is összeszedte magát, elmaszatolta a rajzot az ablaküvegen, majd n?vére mellé állt. Az ajtó nyikkanva engedte a kés?n érkez?t. A férfi a latyaktól sáros cip?jét sem vetette le, felesleges dolognak tartotta már régebben is, amikor még Edittel élt.

   Az asszony a konyhában ült, a hangra kisietett az el?szobába, de viselkedésén afféle hideg tartást lehetett érezni. A férfi bólintott, majd végigmérte a lányait, hogy rendben vannak-e. A ruhájukat vizsgálgatta meg alaposabban, hiszen minden félévben küldött valamennyi pénzt az öltöztetésükre. A két lány csak állt ott, mintha odaragadtak volna. Nem szólt hozzájuk. Aztán nehézkesen el?kotorta a kulcscsomóját, és kiválasztotta a lakatkulcsot. A hideg acél nehezen, de végül engedett görcsösen kapaszkodó állkapcsával, és az ajtó kinyílt. A helyiségben sötétség volt. Pár pillanat múlva morgolódni kezdett a benn lapuló egyszem? szörny, és kékes pupillája – bár félelmet keltett – mégis valami kellemeset ígért. A férfi kijött, lesöpörte a tenyerét, és visszatette a lakatot. Újra az asszonyra nézett, majd a konyhaasztalra dobott néhány bankjegyet.

– Vegyél nekik bejglit holnap. Mákosat. – visszhangzott az asszony fülében, aki már nem tudott sírni. Többé nem akart.

Még egy pillanatig bámulta a sarokban felállított hitvány karácsonyfát a kopott ég?ivel, aztán az ajtó felé indult. Amint kilépett, a lányok megrohamozták az egyetlen radiátort, és rákulcsolták vékony kis testüket. A meg-megmorduló szörny álomból ébred? rázkódása végigzörgette a vascsöveket, és csak nehezen engedett fel hideg szíve, hogy megmelegítse a régóta diderg?ket. Ez volt a legjobban vágyott karácsonyi ajándék, a meleg radiátor, és ezt csak apu tudta elhozni nekik. Hálásak voltak ezért neki, és csillogó szemekkel néztek utána. Edit visszament a konyhába. Ajkait összeharapva nézett a pénzre és lesöpörte az asztalról.

   A kocsi riasztója dölyfösen pittyegett bele az ócska házak fülébe. Ott meleg volt még, jó meleg, ráadásul a rádióban éppen egy kellemes karácsonyi feldolgozás ment. Hogy fog örülni Ági annak a nyakéknek, amire már két hónapja vágyik. Majd a parázstól pattogó kandalló el?tt adja át neki.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája