SV : A szomjúhozó 11/2

11./2

Süld? szájából kifordult a hús, mert forró volt és büdös a füstt?l. A tüzet bámulta érdekl?dve, felemelte meg leengedte a kezét, nyúlkált a kápráztató forróság felé, legy?zve ösztönös tartózkodását a t?zzel szemben. Mind kisebb köröket írt le a t?zrakás körül, mind közelebb merészkedett a vörös lángokhoz, izzón parázsló farönk darabokhoz. Kíluma kajánul figyelte, mikor kap a lángnyelv Süld? loboncába.  A gyenge szél irányt váltott, a lángnyelv megnyúlva végig nyalta Süld? egész fels?testét, megpörkölve a vállán átvetett medveb?rt, az arcát, a haját. Hatalmasat ugrott a t?zt?l csókolt ember, a perzsel? h?t?l égve.

– Ã?°????–kiáltott fel – ?????! Íiiiii-uuuuuuuuu!

A t?z érintésének helyét tapogatta tenyerével, kínjában ugrált és üvöltött.

– Na, megtisztultál! Most már ember vagy! Leégett rólad a tet?! – Kíluma kaján nevetése elvegyült Süld? panaszával.

  Ahaw és Wink meghallotta a kiáltást, futni kezdtek a hang forrása felé. A bokrok ágai kér?n kapaszkodtak ruhájukba, hogy visszatartsák ?ket. Az alkony közeledtére, éjjeli nyugvóhelyre leszállt madarak csapatostól riadtak, röppentek fel magasba el?ttük, de a két férfi csak szaladt, rohant a sz?köl?, jajgató emberi hang felé. Már csak egyetlen, s?r?bbre n?tt bozóton kellett átvágni magukat.

Ahaw megtalálta szemével a csapást, ami a bozóttal körülvett tisztásra vezetett. Intett Winknek, erre jöjjön.

  A Farkas az összes sz?rzetét égnek meresztve állta útjukat. Fenyeget?n, ugrásra készen állt szemben velük, hol egyiküket, hol másikukat figyelmeztette mozdulataival, ha megmoccan valamelyikük, annak átharapja a torkát.

– Mit akar? – kérdezte Ahaw.

– Megállítani bennünket. Kölykei lehetnek a bozótban. – mondta Wink, higgadtan.

– Mit tegyünk?

– Ne nézz a szemébe, mert azt kihívásnak veszi a harcra. Hátrálj egyenletesen lassan, lehajtott fejjel, vigyázz, a kezeddel ne hadonássz!

A legfontosabb, hogy egyenletesen nyugodtan lélegezz! Ne kapkodd a leveg?t, mert az neki azt jelenti, az er?det gy?jtöd és támadni fogsz. Megel?zhet benne. Lassan, nyugodtan hátrálj.

– Hrr..hörr…m-mm.–adott ki hangokat magából Wink. A farkas sz?re lelappadt, de a testhelyzetén nem változtatott, elállta a járatot.

– Menjünk vissza az ösvényen, itt nem mehetünk át! – állapította meg Wink.

– Iííííí-ééééééé-???-ú-uúúúú! – hangzott fel újra Süld? visítása.

Wink ráállt egy zsombékra, amir?l keresztül látott a bozót felett. Hirtelen lépett vissza, a farkas mégsem támadt, okos szemeivel Winket kutatta.

– A Feketeló emberei itt fekszenek pár méterre a bokrok alján. Lehet, részegek, kábultak, nem tudhatom, de itt hasalnak, horkolnak, egy köpésnyire.

A farkas Wink lábához érintette a törzsét, Wink lehajolt, megpaskolta a lágyéka fölött a farát.

– Okos vagy! Jó vagy! Büdös Bundás! – veregette az állat hátát. Lehajolt orrát a farkas füléhez közelítette.

– No, csak nem sugdolózol vele? – mosolygott Ahaw.

– De! – nevetett felszabadultan Wink. – Azt súgtam neki, legyen a barátom!

– Mit válaszolt? – kérdezte nevetve a másik.

– Azt válaszolta, ? eddig is a barátom volt. Ne tegyem az ellenségemmé, és az marad!

– Mit tegyünk most? Meglepjük a Feketeló embereit részegségükben? Lecsapjunk rájuk?

– Minek. Ha ezek nem mennek vissza a bázisra, újakat küldenek, nem öldökölhetjük egymást a végtelenségig. Jobb, ha rejt?zve maradunk.

Elindultak hárman visszafelé a csapáson. A farkas irányt váltott, egy sz?k résen beszaladt, majd visszatérve kidugta a fejét, mintegy hívta maga után a társait.

– Menjünk, mutatni akar valamit! – tolmácsolt Wink.

– Értem már magam is! – szólt Ahaw – Értem már, a barátodat!

– A tiéd is, ha barátként viselkedsz vele! – közölte az öreg.

Bundás odavezetette a két férfit, ahol Kíluma kínozta Süld?t.

Megbújva a gazban láthatták, amint éppen egy tüzes torzsokkal égette a rabja hátán a sz?rt a civilizált ember, a természet emberén.

– Na kérem szépen, megborotvállak a t?zzel, nem mehetsz a táborba f?nöknek ilyen sz?rösen! Nem tetszenél a szukáknak!

Süld? szeméb?l folyt a könny, talán a füstt?l, talán a fájdalomtól. Már nem vonyított, már az erejét gy?jtötte a végs? támadásra, ahol eld?l, ki marad életben, a gyötr?je, vagy ?. Halálra szántan feszítette izmait.

Ahaw és Wink összenézett, értették egymást.

Wink egy pillanatra felállt, leadta kábító impulzusát fegyveréb?l Kílumára, miután az összerogyott, Süld? felé is küldött egy gyengébb impulzust.

Ahaw Süld?höz futott, két lábra rántotta és vonszolta maga után, a kábán tiltakozó embert.

– Gyere, gyere! – sürgette a botladozót a szabadító.

Nehezen jutottak vissza a barlang elé. Süld? id?nként magához tért, olyankor dermedten megállt, nem mozdult. Újra és újra Wink csendesítésére volt szükség.

A farkas a nyomukban loholt, egyszer csak megel?zte ?ket, csaholva, prüszkölve szimatolt, rátalált arra a nyomra, amit keresett, gyorsan elfutott.

Visszatérve maga el?tt tuszkolta a Lányt, aki kétrét görnyedve, szemében iszonyatos félelemmel közeledett.

– Idehozta a párját is! – csodálkozott Ahaw.

– A gyermekek anyja! Menjünk, vigyük be ?ket a barlangba.

– A vízesés mögé? – csodálkozott Ahaw.

– Nem, nem a titkos lakhelyünkre, csak a barlangba.

– Gyerünk, mert ez a megperzselt, már újra ébredezik, intett a fejével Süld? felé Ahaw.

  Csak egy sóhajtásnyi h?st hozott az alkonyi szell?, csak egy pillanatra simította végig a fákat, a bokrokat, a sziklákat és a hegyeket. Végig nyargalt a végelláthatatlan sztyeppén, a hegy lábától indulva a folyó túlpartjáig, talán azon túl is. Minden borzongott a forróság után az esti lég hideg ujjaitól. Borzongásuk végig remegett testükön. Végig suhant az ígéret a fákon, bokrokon, ami ha beteljesül majd, színesre váltja a ruhájukat. Az enyészethez készül?d? zöld levelekhez piros, sárga, barna színt ad, a sárgára érett füvek magvait kicsépeli, a folyó vizét leh?ti majd az elmúlás. Elbújnak majd, szendergésbe az él?k. Levetkezve, pompa nélkül élnek tovább, mint a remete, aki levetette a világ hívságait, p?rén él, visszavonultan az élet zeng?, zivataros zajlásától. Várakozásban megpihen minden eleven. Pihenésében képessé válik az új létre. A megújulásban zálogként ott marad a lámpás. A lámpás az égen, a Hold, ami lükteti feléjük a múlhatatlan élet ritmusát, ami ígéri nekik az élet örök változásának változatlan biztonságát.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző SV 59 Írás
A nevem nem titkos, nem rejtőzködésből 'SV', ami az írásaim fölött áll, hanem tisztelgés Verő László emléke előtt. Verő Lászlóval együtt kezdtük tervezni és létrehozni a 7torony-t..., egy másik laptól jöttünk és hoztam a régi nick-nevemet. Nem vagyok rá képes, hogy megváltoztassam. A változtatással mintha elfogadnám, hogy Ő már nincs. Pedig itt van, lélekben mindig velünk marad. Így tisztelettel kérem a megértésüket! Sike Valéria