Magyar Csaba : A kísérlet

Vajon vattacukorból van a Télapó szakálla? Beavatás a kísérleti pszichológia rejtelmeibe.

Mélyen Tisztelt Kollégák! Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy az itt jelenlev?k közül mindenki jól ismeri kiváló el?dünk, Edmund Segenberg, a gondolati tartalmak felcserélhet?ségére vonatkozó idevágó híres kísérletét. Ez a szakmai konzekvenciákon túlmen?en nemkülönben felvetette a pszichológusok felel?sségét is, hiszen a kísérlet során világosan kiderült, hogy tulajdonképpen bárki bármit gondolhat és fordítva.


E rövid kis történeti kitekint? után térjünk is rá jelen el?adásunkra, melynek során egy nemrégiben lefolytatott kísérletünk eredményeir?l adok számot. Kérem Tudós Kollégáimat, hogy rövid id?re próbálják meg félretenni szakmai el?ítéleteiket és szigorúan a tényekre, illetve az ezekre támaszkodó következtetésekre hagyatkozzanak.


Miel?tt a kísérlet részletes leírásába fognék, fontosnak tartom megjegyezni, hogy tekintettel az eset kényes mivoltára, a szokástól eltér?en már a kísérleti alanyok kiválasztására is különös gondot fordítottunk, az idevágó statisztikai módszerek messzemen? figyelembevételével. Így például gondunk volt arra, hogy az összesen 58 kísérleti alany között 5 lófogú gyerek és egy gyengeelméj? pénztáros is szerepeljen.


Mindezek el?rebocsátásával hozzákezdek eljárásunk részletes ismertetésére. Az 58 alanyt három egyenl? osztottuk Professzor Segenberg útmutatásait követve, de mivel kiderült, hogy a pénztárost semelyik csoportba sem tudtuk besorolni, így ?t egy titoktartási nyilatkozat aláírása után hazaküldtük. A három csoport, az egyszer?ség kedvéért legyen A, B és C, más-más feladatot kapott; az A csoport tagjainak igazat kellett mondaniuk, a B csoporthoz tartozóknak hazudniuk kellett, a C csoportbeliek pedig tetszésük szerint válaszolhattak. Azonban a kísérleti aalanyoknak nem árultuk el, hogy melyik csoportba tartoznak, csupán azt, hogy 3 csoport létezik az említett tulajdonságokkal. Ezáltal az alanyoknak maguknak kellett eldönteni hovatartozásukat.


Ezek után a vizsgált szeméyeket hármasával egy zebracsíkos tapétával beborított szobába vezettük. A zebracsíkok a normális térérzékelést voltak hivatottak megzavarni. Ekkor az alanyok azt az instrukciót kapták, hogy csoportbeli hovatartozásukat is figyelembe véve állapítsák meg, hogy a télapóruhába beöltözött kísérletvezet? állszakálla vattacukorból avagy ipari gyapotból van-e. Amennyiben pedig erre nem képesek, írják le egy papírlapra, hogy mire gondolnak. Azt is megkérdeztük t?lük, hogy melyik csoportba tartoznak. Miután a kísérletet az összes hármas csoporttal elvégeztük nagy izgalommal láttunk az eredmények kiértékeléséhez. Id? hiányában csak a leglényegesebbek ismertetésére vállalkozom, a részletek iránt érdekl?d? kollégák figyelmébe ajánlom a Journal of Grey Matter jöv? havi számát.


Tehát az eredmények: legnagyobb meglepetésünkre az 57 alanyból 1 kivételével senki nem tudta megmondani, hogy melyik csoportba tartozik, emellett a véleményt formáló alany is tévedett, hiszen ? igazmondónak képzelte magát, holott el?zetesen a hazudós csoportba osztottuk. A kísérletben résztvev?k többsége minden racionalitást mell?zve véletlenszer?en tippelt, e minta alól csak a lófogú gyerekek mutatak szignifikáns eltérést, ?k véleményük megformálása el?tt megpróbálták megkóstolni a kísérletvezet? álszakállát.

 

Végezetül szeretném a kollégákkal ismertetni az egyik alanyunk papírra vetett gondolatát: "Ez tényleg a Télapó? Ha igen, akkor vattacukorból van a szakálla? Sohasem tudtam eldönteni és anyám sem árulta el." 


Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.