Lucskai Vincze : Élt röviden sokat

"elhallgatok ti játsszatok
én majd ?rzöm a látszatot "

valamikor hogy tudott muzsikálni
valamikor

élt röviden sokat

hogy túlzásokba ne essen
fejetlen
ünneprontó
rontásba
rekedten
sorakozó koroknak
átadta kusza játékait
faragott háncsait

halk szavakkal kikövezte
Felek alját
a Házsongárdig

szomjazik a Szamos
vánszorog
lomhán – mily konok
sörös dobozt nógat
a kókadt

botladozó érveréssel
a kopott gúnyát
Donát út orgonáját
elsiratja
a mihaszna

énekelt
?si borzalmakat
és megunva félredobta
elkoptatott éveit
érveit
elillant t?lünk
átaludni
az utolsó ítéletet

és lett mint fest?
haláltalan

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...