Egyik leányunokám, B. Anna verset tanul, iskolai ünnepségen mondaná el. Megtisztelő társaságba kerülök: Petőfitől A farkasok dalát választotta – miután kifaggatott, hogy jómagam ezt vagy A kutyák dalát választanám -, és egyik, jó negyvenhat éve édesapjáról (a fiamról) írott versemet. Az unoka tehát elmondja a nagyapa versét apjáról.
Fura helyzet. Próbálom rávenni, legalább ne egymás után mondja Pet?fi versét és az enyémet. Kérje meg az illetékes tanárt: az ünnepség két, teljesen különböz? részében hangozzék el a két szöveg. 1983 áprilisa óta élek Magyarországon, azóta mindössze egyetlen versnek is tekinthet? szöveget közöltem. Mert mindinkább meggy?z?désem, hogy csak remek verseket szabad a nyilvánosság elé tárni.
Mostanság például Szabó T. Anna versei b?völnek el. Ha lapban, folyóiratban rábukkanok a nevére, a versére, nyomban elolvasom, majd órák, s gyakran napok múlva is még egyszer. A nagy T. miatt fölteszem, hogy žközeli köze? lehet Szabó T. Attilához, az óriási teljesítmény? nyelvészhez, akit diákként és kiadószerkeszt?ként jól ismertem. (S akinek felesége a fiam feledhetetlen iskola-orvosa volt.) A tanár úr nyelvész fia, Ádám, érdekes esszét írt Svájci villa cím? regényemr?l, s egy német városban (talán Hamburgban) összegy?jtötte regényh?seim ekkor már Németországban él?, néhány feltételezett modellét.
Anna föltehet?leg a biológus Szabó T. Attila, a nyelvész másik fiának a gyermeke, aki az MTA Botanikai Bizottságának elnöke. (S munkatársa volt f? žm?vemnek?, a Téka sorozatnak.) Persze, Szabó T. Anna verseit nem a felmen?i miatt szeretem annyira. Az igazat megvallva egy sepsiszentgyörgyi eredet?, igen tehetséges amerikanista diák, Móra Zoltán hívta fel rá a figyelmemet, kit?n? esszét is írt róla.
El?bb-utóbb megint így terjednek a jó versek. Költ?k szurkolói adják tovább a jó hírt a jó versekr?l, költ?kr?l, miután a napisajtó mellékleteib?l is jobbára kiszorultak, s az egy Kányádi Sándor kivételével (aki pompás verseit remekül mondja, s talán ezért is európai rekorder lehet sokezres példányszámaival), jó esetben ezer példányban jelennek meg kötetben. Néhány száz, általában legtöbb ezer példányban¦
Hová lettek a hajdani žvers- és zenebolond? értelmiségi körök? S hová a munkás szavaló kórusok? S hová a tolongás a fölfedezett költ?k autogramjáért? Estjéért? Ki hiszi el, hogy volt id?, amikor ?k voltak (jaj, mennyire nem illik ide a szó!) – a žmegasztárok?! A jobb- s a baloldal valamikor versbarát volt, s olyik költ?nket egyaránt szerették¦
Ismerem az összes, legyint? érvet, a nosztalgiám akkor is er?s.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:14 :: Adminguru
