Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Schődl Gábor: Panelsztori

Én így látom…

Ellentétek, amelyek hol felbukkannak, hol eltűnnek, de valahogy mégis örökösen szükség van rájuk, mert lételemünkké váltak, mert azok nélkül nincs teljesség, ezért érthetetlen igényt ébresztenek. Nem mondanám, hogy a panelvilágban akkora szükség lenne a pont rosszkor belénk hasító zajokra, vagy az éppen veszekedő szomszédok fáradhatatlan üvöltözésére, de ezek a képek festik meg a szürke falak modern graffitijét, betonvilágunk, átmeneti életünkként kezelt mindennapjaink valószerűségét.
Ez a csattanós életkép, a nyomorral azonosított tárgyak keveredése Arany János falusi, esti idilljével, szinte semmivé foszlatják az létért való küzdelem fogcsikorgatós fulladozását, és szinte értelmetlenné teszik az örökösen lázadó bosszankodást a fukar léttel szemben.
A mondatok szavakká törpülve annyira hosszú gondolatokat támasztanak fel, amely regényeket fakasztanak a panelnemzedékek fejében, még az enyémben is. A sorokban végigszenvedett nap hirtelen véget ér, mindegy, hogy hol, kivel mikor, csak az a lényeg, hogy véget ér. És az ámen a végén megszenteli az írás mondanivalóját, mintegy beletörődve mindabba, amibe belesodródtunk, amibe a sors cseppentett bele bennünket. Az, hogy kit mibe, miért, hogyan, már nem számít. Ámen.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája