A betegség egyformán bánik mindkett?vel. Szorosan átölelte a barátn?jét, óvó mozdulata azt fejezte ki: megvédi mindent?l. Akkor is, ha lehetetlen!
Egész nap ezen törte a fejét. Most el?ször találkozott a daganatos betegséggel, a közvetlen környezetében nem ismert senkit, aki ebben szenvedett volna. Komoly feladat volt tudatosítani magában ezt az információt.
Tihamér egy éjszakai bárban dolgozott, mint kidobóember. Bár ma már biztonsági ?rnek nevezik, a lényege mégis az volt, hogy a nemkívánatos személyeket eltávolítsa. Robusztus testalkata megfelel? hivatással párosult.
Reggel, hazafelé tartva, a templom el?tt vitt el az útja. Ahogy már évek óta mindig, de eddig még soha nem érzett késztetést, hogy belépjen Isten házába. Ma er?s hívó szót hallott a lelkében. Nem sokat teketóriázott, határozott lépésekkel tartott a kapuhoz…
Három óra tájban ébredt fel. Edina most ér haza munkából – nyugtázta a kulcscsörgést. Kéjesen nyújtózkodott még egyet, tudta, a barátn?je úgyis benéz hozzá…
– Nem igaz! – kiáltott fel döbbenten Edina, belegyökerezve az ajtónyílásba. Tágra meresztett szemekkel bámulta Tihamér kopasz fejét. – Mit csináltál magaddal?
– Nem tetszik? – akadt fenn a mérges hangon a fiú.
– Nem! Az a gyönyör?, fekete, hullámos hajad… úgy szerettem beletúrni… Hogy tehetted ezt?
– Meleg volt nagyon. Így könnyebb elviselni a h?séget.
– Hogyne… A forró napsugarak rögtön a tar fejb?rödet érik. Holtbiztos, hogy nem lesz olyan meleg, mint, ha a hajad búraként védene… Még az agyvized is forrni fog!
– A munkámhoz jobb így, egy nagydarab, kopasz pasas félelmetesebb…
– Meg utálatosabb! – vágta rá Edina. Odalépett a félig ül? helyzetben falnak támaszkodó barátjához, megérintette a fejét. – Mintha a seggedet simogatnám… – biggyesztette le a száját.
– Most miért vagy ilyen, Edina? – sért?dött meg Tihamér.
– Hogy miért? – replikázott a lány. – Emlékszel még, amikor én le akartam vágatni a hajam? Nem is kopaszra, csak vállig ér?re. Emlékszel, mit mondtál?
– Azt, hogy ne!
– Azt – bólintott a lány. – Meg azt, hogy imádod belefúrni az ujjaidat, ahogy a selymes szálak végigsimítják a kezedet… Emlékszel? – Már vádló volt a hangja. – Hát én is imádtam ugyanazt tenni… Eztán meg simogassam a meztelen seggedet? – mutatott a fejére.
– Majd megszokod – békítgette Tihamér. – A fodrász szerint jól áll nekem…
– Jól állt a hátközépig ér? sörényed. És milyen büszke voltál rá! Most meg…? Szétállnak a füleid, mint az agyagkorsóé. A különbség köztetek, hogy a korsóban van is valami, míg a te fejed… – legyintett lemondóan.
– Gyere, bújj mellém! – duruzsolta a fiú. – Megmutatom, mire képesek a kopasz férfiak. Nagyságrendekkel többet teljesítenek az ágyban, min?ségileg is!
– Ezt valami hülye találta ki, aki szégyellte a hajatlanságát! – kiáltotta a lány. – Bár még az is el?fordulhat, hogy igaz, de nyilván csak a spontán kopaszodókra, mert azoknak megváltozott a hormonháztartásuk. Amit?l kihullik a haja, az emelheti a szexuális teljesítményét is. De hogy a m?vi kopaszra ez nem igaz, arra mérget vehetsz!
Edina bosszankodva fordult ki az ajtón. De hiába volt minden szava, Tihamér újra és újra leborotválta növeked? haját. Hetek, hónapok teltek el örökös vitával. Id?közben Magda, Tihamér édesanyja átesett egy m?téten. Az orvosok szerint sikeresen eltávolították a méhéb?l a daganatot, igaz, a méhével együtt. De id?ben elkapták, és teljesen ki tudták irtani. A biztonság kedvéért kapott utókezelést, de végre öt hónap után gyógyultnak nyilvánították.
Tihamér munka után a templom felé indult. Hálát adott Istennek, amiért meghallgatta imáját, és elfogadta felajánlását édesanyja egészségéért. Végre befejezhetik a vitákat Edinával, mától többé nem kell borotválnia a fejét…
Legutóbbi módosítás: 2008.05.20. @ 14:08 :: Steffer Erzsébet