Elhagyott házak koszos kőfalán,
mézes ópiát, mint suta utcalány.
Könyvekből kitépett kósza szavak,
lehullanak, mint málló vakolat.
Betűkből gyújtott kóbor rőzseláng,
füst kúszik tüdőm kapillárisán.
Míg vergődik a vasra vert remény,
kristályégre kormot köhög a szél.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.04. @ 17:34 :: Naszluhácz Judit