Zöld mezőkön jártam veled,
élvezhettem a szerelmed,
szőke volt a búzatábla,
a te szemed sötétbarna.
A mezőről a hegyekbe,
beköltöztél a szívembe,
mindörökre ott maradtál,
hangosan csukódott a zár.
Nem is próbáltad kinyitni,
a szívemből szabadulni,
visszatértünk a mezőkre,
s ránk mosolygott a Nap fénye.
