kátya portoro : Tavaszból a nyárba -versciklus

Kátya versek

Tavaszi szamárság

 

felzavar álmomból
nyugalmamon nevet
sziszeg a fülembe
súgja búgja szeret

fújhatja nótámat
nem adom meg magam
zsong bong a bolondos
de nem hat a roham

pőrére vetkőztet
csipkedi a bőröm
szempillám sem rebben 
nem lesz ő fegyőröm

hunyorgó tekintet
csábító illat ár
hiábavalóság 
igéző tűz-szempár

 

maradok magamban
így érek a nyárba 
harsogó dalodnak
nem leszek prédája

 

Május

gombolja sóhaj
csipkeruháját
csókja édes
cseresznyeszín

tűz a bokája
szép rokolyába
nyárba fordul
csípője ring

elébe siet
rőt szeretője
térdel előtte
arca pirul

 

tegnapba mártott
mosolygó álmok
táncot ropnak 
nász kivirul

 

Érik a mező

tüzel az égnek piros szoknyája
libben a szélben a fodra
szerelmet csókol pipacs a tájba
pírt rajzol arcodra lopva


nyár heve éget forró estéket
szikra pattan az éjben 
titkon a föld is az égbe olvad
szomjazó ölelésben

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: kátya portoro
Szerző kátya portoro 57 Írás
Szia, kedves olvasóm , írásaim neked szólnak! Örülj , sírj , nevess és gondolkozz velem ! Azonosulj, vagy találd meg a neked szóló üzenetet ! Életfilozófiám : Fűnyíróval macerás lepkét fogni, de nem lehetetlen. Velem nem kelhetsz versenyre mert én nem versenyzem. Persze akad több filozófia is a tarsolyban, de azokat majd a verssorok mögül lövöldözöm Rád. Őszintén remélem, a szívedbe és az elmédbe fogadsz. Én szeretlek . Az illusztrációk saját rajzaim, amik grafikai értéket ugyan nem képviselnek, de segítenek belelátnod gondolatvilágomba. Arcképcsarnokom tehát a bónusz ajándék . Vágy most versekben élek szavakkal ölelkezem gondolat-magokat szórok felelőtlenül utca kövén koptatom a kihegyezett élet-érveket szegény bolond módjára mutogatom magam csókodra vágyom Ember igaz szerelmedre hús-szagú ruhád vesd le meztelenkedjünk Munkáimat 4 fő csoportra osztottam , ezek a következők: Kátya versek : itt található szerelmes , Istent kereső, filozofikus tartalmú és számos, egyéb érintettségű írás, ez mennyiségre a legtöbb Fűnyíróval macerás lepkét fogni de nem lehetetlen : ez egyben életfilozófiám és eme címszó alá gyűjtöm bölcseleteimet és pillanatnyi elmebetegségem megnyilvánulásait , inkább rövidebb prózai, pórázon tartott gondolatok, semmint versek Jákob üzeneti az odúból avagy a kilövőállások magánya : korábban Egytállencsejákob álnéven írtam blogoltam a név innen átmentve , ami később úgymond önálló irodalommá vált . Kb, 45 vers és prózai betétek teszik ki, ami egységes színpadra szánt alkotássá érett . Jákob egy a lövészárokban megbújó katona ,aki tudósít , a háború a Világ és az írások természetesen az ember legmélyebb magányát és a világban való jelenlétét , kettejük viszonyát kívánja életre kelteni . A magány itt nem feltétlenül egy depresszív elzárkózás, sokkal inkább az a titok, ami maga az ember, és ami minden egyedben ott van legbelül, félősen és vágyakozóan . Utca versek avagy séta az emberrengetegben: ez új kezdeményezésem , nem fennkölt, de realisztikus villanások és reflexiók az életre, és természetesen a saját életemre , a hétköznapok történéseire primitívebb formában . Megjegyzem ezt nagyon szeretem írni. Van néhány prózám is , de ezek még nem képeznek kategóriát hehe