Csillaghímes volt az a szombat éjszaka
( a tévében éppen a Flinstone – család ment )
arcodon cigi és borotvakrém szaga.
Otthon béke volt, bár harcolt két világrend.
Kérdeztelek, honnan jönnek a szúnyogok?
És hittem is, meg nem is a kapott választ:
odaböktél, hol a sárga Hold hunyorog
( miközben sunyi kis vérszívókat áraszt )
Majd bementünk az erkélyről a szobába,
Anyu mellé ültünk az ágyra, Te meg én
‘s mulattunk ( röhögtünk – hárman, két pofára )
Romhányi remekbe írt szinkronszövegén.
***
Az otthon tán Veled halt meg, tán Anyuval
– már a fényképeink is füstbe enyésztek –
de érzésekről nem egy kupac hamu vall,
‘s emlékeim maradnak végleg: enyémek.
A Hold most, mint holmi égboltra száradt mag
( tudom, a szúnyogok nem is onnan jönnek )
és bocsánatkérő mosolyba fáradnak
a lelkemre aszalódott férfikönnyek.
Legutóbbi módosítás: 2016.03.25. @ 19:40 :: Schifter Attila
