Schifter Attila : Szúnyogok a Holdról

 

 

Csillaghímes volt az a szombat éjszaka

( a tévében éppen a Flinstone – család ment )

arcodon cigi és borotvakrém szaga.

Otthon béke volt, bár harcolt két világrend.

 

Kérdeztelek, honnan jönnek a szúnyogok?

És hittem is, meg nem is a kapott választ:

odaböktél, hol a sárga Hold hunyorog

( miközben sunyi kis vérszívókat áraszt )

 

Majd bementünk az erkélyről a szobába,

Anyu mellé ültünk az ágyra, Te meg én

‘s mulattunk ( röhögtünk – hárman, két pofára )

Romhányi remekbe írt szinkronszövegén.

 

***

 

Az otthon tán Veled halt meg, tán Anyuval

– már a fényképeink is füstbe enyésztek –

de érzésekről nem egy kupac hamu vall,

‘s emlékeim maradnak végleg: enyémek.

 

A Hold most, mint holmi égboltra száradt mag

( tudom, a szúnyogok nem is onnan jönnek )

és bocsánatkérő mosolyba fáradnak

a lelkemre aszalódott férfikönnyek. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.