Biró Erika : Nekem a Riviéra

Nyomtatás

Szürkének még sosem láttam.

Aszfalt az ég, vihart sejtve

gyalog, futva, két keréken

menekül a vásári nép.

Visszanézek, Tihany veszve:

függöny mögül nézi a Nap.

Eső az, s ha nem sietek,

pár cseppje a nyakamba csap.

Szeszélyes társ, pocsék barát.

Ne bízz benne, ha a túlpart

láthatatlan, magyar tengert

nem teremt a párás furfang.

Tükröt tart a faggatónak,

ha a felhő fölé hasal.

Azt hinnéd, hogy kiismerted,

pedig sodra titkot takar.

Talán, mikor morcos az ég,

s különválik kék-zöld sávja,

vagy ha végre nem haragszik,

akkor nézném utoljára.